Keresés ebben a blogban

2024. május 27., hétfő

Gergely Tamás Dermed – Koči se

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Dermed
 
     Azt látja: keserű őszben szállnak darvak. Felneszel, majd „Krú, krú!”, rikoltozni kezd.
     - Krú. Darvak - érkezik színtelen válasz.
     Körös-körül fal. Karját kinyújtja, ám elbizonvtalanodik, mutatóujja begörbül. Határozatlanul mondja: - Kint.
     Hallgatózik. Távolról mintha puskaropogás. Szemében felszáll a félelem.
     „Krú”, rikácsol felkavartan, kezével csápol, görgetni szeretné a kereket.
     - Leáll! - kiáltja a köpenyes.
     Zihálása fokozatosan megszűnik.
     Ellentmondást nem tűrő hangon: - Vissza!
     Az égő alá kormányozza a tolókocsit.
     - Bent! - mondja nyomatékkal az ápoló.
     Vállai közé ejti a fejét. Kilöki még egyszer, visszacsusszan. Savó szeme a lemondás szürkéjébe vált. Mozdulatlan üvegteste rideg porcelángömb.
 

Koči se
 
     Vidi: u gorkoj jeseni ždralovi lete. Razbudi se, pa „Kru, kru!”, drečati počne.
     – Kru. Ždralovi – stiže bezbojan odgovor.
     Svuda okolo zidovi. Pruži ruku ali nesiguran postaje, kažiprst mu se savija. Nesigurno kaže: –  Vani.
     Osluškuje. Iz daljine kao da hice iz pušaka čuje. U očima mu se strah pojavljuje.
     „Kru”, derči uzbuđeno, rukom maše, točak bi voleo koturati.
     – Zastati! – poviče čovek u mantilu.
     Njegovo dahtanje postepeno prestaje.
    Glasom što suprotstavljanje ne trpi: – Nazad!
     Kolica za guranje ispod svetiljke gura.
     – Unutra! – reče strogo bolničar.
     Glavu između ramena spušta. Još jednom diže, nazad se vraća. Oči mu u sivilo rezignacije prelazi. Njegovo nepomično telo je surova kugla od porculana.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése