Gledao
sam Iste ulice, prave i dugačke, iste zgrade, u nizu, visoke, visoke, ista živa ograda, živa potkresana, ista boja zidova, isti prozor do prozora, složeni poput kocki, isti ulazi, ista staklena vrata, isti, namrgođeni, ljudi izlaze i ulaze, iste, zabrinute žene, sa punim cegerima, pognute, laktovima guraju vrata, isti, pogrbljeni starci, sa štapovima lupkaju po trotoarima… Samo dečiji plač nije isti, razaznajem da se u njemu kriju reči koje se opiru.
|
Néztem Azonos utcák, egyenesek,
hosszúak, azonos épületek, sorjában,
magasak, azonos élő sövény,
megnyesve, azonos falszínek, azonos ablakok,
mint egymás mellé rakott kockák, azonos bejáratok, azonos
üvegajtók, azonos mogorva emberek ki-
bemennek, azonos aggódó asszonyok
tele kosarakkal lehajtott fővel ajtókat
könyékkel tolnak, azonos görnyedt öregek a
járdákon sétabotokkal kopognak… Csak a gyereksírás nem
azonos, benne az ellenszegülő
szavakat ismerem fel. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése