Nikola Vujčić Velika
Gradusa 27. juni 1956. –
Život
teče
Odjednom, gledamo, odlama se grana,
puna jabuka.
Sunce ti poljubim, kaže otac, zagledan u krošnju,
zašto je bog tako kažnjava? Zašto joj rod natovari,
pa je sruši?
Dok premećem, iz ruke u ruku, nedozrelu jabučicu,
osetih da se u njenoj zelenoj okruglini kotrlja
i moj život, taj nežni trenutak užitaka.
Izvor: https://strane.ba/nikola-vujcic-jos-tri-pesme/
Élünk
Egyszerre csak, látjuk,
letörik az almával
tele ág.
A francokat, mondja apám a
koronát nézve,
miért bünteti így az isten?
Miért terhelte terméssel,
hogy letörjön?
Míg az éretlen almát egyik kezemből
a másikba helyezem,
érzem, zöld kerekségében az
én életem is
gördül, az élvezet gyengéd
pillanata.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése