Gergely Tamás
Brassó 1952. augusztus 19. –
Kinek a vére – Nem tudom, ki barát, ki ellenség –
nyögte Vadmalac komája. Körülöttük, azaz felettük
süvítettek a golyók. – Húzd be a nyakad – szólt
Vadmalac, s azzal nyomta is le a barátját. Le, a lövészárok sarába, bokáig
abban gázoltak. ”Ez élet?” – Miért lőnek, ha ők a
testvéreink? – kérdezte a koma. – Miért lőjük őket, ha a
testvéreink – replikázott erre Vadmalac. Ahogy a barátja öleléséből lennebb
csúszott, valami vöröset vett észre a koma. A saját karján. – Vér? – kérdezte magától. – Kinek
a vére?
|
Čija je krv? – Ne znam, ko je prijatelj, ko je protivnik – mucao je jaran
Vepra. Oko i iznad nas
mnoštvo metaka fijuču. – Sakrij se, dole –
reče Vepar i svog prijatelja već gura. Dole, u uvučenu rupu rova gde su gazili. „Zar je to život? ” – Zašto pucaju na nas ako su oni naša
braća? – upitao je jaran. – Zašto pucamo mi na njih ako su oni
naša braća? – reče na to Vepar. Kako se iz zagrljaja
prijatelja iskliznuo jaran je nekakvo crveno primetio. Na vlastitoj ruci. – Krv? – pita samog
sebe. – Čija je krv? Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://ujkafe.website/?p=104138
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése