Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Gyömbéridők
Ülnek a tévé előtt,
nézik a híradót. Egyszer csak a Koma felkiált:
– Őrült.
Két perc múlva újra:
– Kötözni való
bolond.
Vadmalac felé
fordul, mondja:
– Az ilyeneket le
kellene fogni.
Vadmalac csendesíti:
– Nem lehet, ők
vannak felül.
A Komát nem hagyja
nyugodni a gondolat, megjegyzi:
– Akkor meg őrült a
világ.
Vadmalactól válasz
érkezik:
– Valahogy úgy,
Komám. Tótágast áll.
Kismalac megkérdi
erre, hogy mi a “tótágas”, s a Koma is megfogalmazza a kérdését:
– Hogy lehet túlélni
mindezt?
Hát, hogy is…
– Azt úgy, Komám,
hogy én például gyömbérteát iszom, Bandi szilvapálinkával zsibbasztja magát,
Emmi néni pedig nagyon beosztja a nyugdíját.
Mit lehet erre
válaszolni?
– Gyömbér, nem is
rossz!
|
Vreme đumbira
Ispred
Tv sede, dnevnik gledaju. Odjedanput Jaran poviče:
– Luđak.
Nakon dva minuta opet:
– Lud je, svezati ga.
Prema Vepru se okrene i kaže:
– Ovakvi bi trebali da budu uhvaćeni.
Vepar ga umiruje:
– Ne može, oni su gore.
Jarana sama misao uznemirava pa nastavlja:
– Onda je svet poludeo.
Od Vepra pitanje stiže:
– Jarane, na neki način naglavačke stoji.
Prase na to upita, šta znači „naglavačke”, a na svoje pitanje i
Jaran pitanje postavlja:
– Kako sve to preživeti?
Pa, kako li…
– Moj Jarane, tako da na primer ja pijem čaj od đumbira, Bandika sebe
sa šljivovicom teši, a teta Ema svoju penziju i te kako rasporedi.
Šta se može na to odgovoriti?
– Đumbir, i nije tako loš!
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése