Željka
Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –
Кафанско бдење ово је
ноћ слободних уметника без покрића пред добровољно
изгнанство устаљен дневни распоред и обавезну паузу за
протезање мисли још ову ноћ побошћу кафански барјак у душу са винским талогом са јатом ноћних птица
браћу ноћне фрајле уморан од себе и сличних већ сутра у реду пристојних
грађана стајаћу за шећерну вуну
и горку со са сећањем налик на
мутно стакло у смеху од дуванског кашља ноћас ћу бити кристално чист срца у
прашини постаћу трен осет
празнина сред песме што боли и сломљеног стакла ничег се сећати нећу
|
Kávéházi virrasztás ez a fedezet nélküli szabadúszó művészek éje az önkéntes száműzetés előtti megszokott napirend és a kötelező szünet a gondolat-nyújtózkodásra még ezen az éjen kitűzöm a kávéházi lobogót lelkemben bor-üledékkel éjjeli madár-rajokkal örömlányok testvéreivel magamtól és a hozzám hasonlóaktól elfáradva már
holnap homályosan
emlékezve vattacukorért
és keserű sóért a tisztességes polgárok
között állok majd sorba dohányköhögéssel
mosolyogva ma
éjjel kristálytiszta
szívvel a porban pillanat
érzék üresség leszek a
szomorú vers és a törött üveg közepén emlékezni
semmire sem fogok Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése