Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Hol az Igazság Vadmalac
aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a komájához. A Komát nagy
munkában találta, éppen ásott. – Hát te? –
kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz? Megállt a
Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát,
majd ezt mondta: – Kiások.
Keresem az Igazságot. Vadmalacnak
a torkán akadt a kérdés, hogy azt hogyan, mármint hogy az Igazságot, Komája
kérdés nélkül is magyarázta: – Egyesek
szerint el van az ásva. Mélyen. Vadmalac
erre kacagott egy sort. Majd sírt egy sort. Végül feltűrte az inge ujját, és
beállt ásni maga is.
|
Gde je Istina Vepar je tog dana iznimno on posetio svog jarana. Jaran je baš tada u velikom poslu bio: kopao. – Ti? – počeo je
ispitivanje. – Valjda ne sahranjuješ? Stade Jaran u svom
poslu, kapu na glavi prema nazad gurnuo. Obrisao oznojeno čelo i rekao: – Kopam. Istinu
tražim. Pitanje je Vepru u
grlu ostao. Kako, na koji način, i to baš Istinu, ali Jaran mu je i bez
naglas postavljenog pitanja objasnio: – Neki tvrde da je
zakopana. Duboko. Vepar se na to prvo
nasmejao. Pa je plakao. Na kraju je skinuo kaput i on sam počeo da kopa. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése