Risto Vasilevski
Nakolets, 31. januar 1943. –
|
Igra
Zvuk probuđene tišine
poziva na
igru
sa svojom
sudbinom.
Igrači
omamljeni
svetlošću,
iznose na
pokaz svoje glave,
u rukama
živi sat
pokazuje im
drugo vreme.
Sve ide svom
budućem životu.
Oči, rasute
po uglovima,
beže ispred nogu zanetih igrača.
Kao grane jesenje
lete udovi,
otkinute s telesa
pogađaju prozore,
i spolja opet stižu i igru.
Ključaju čela na zidovima.
Ritam, kao crni tam-tam
biva sve jači.
Ko preživi ovu igru
stići će do najvećih visina,
biće znak
koji će sve beležiti.
|
Játék
A felébresztett
csend
sorsával
hív a játékra.
A fénnyel
elkábított játékosok,
szemlére mennek,
kezükben az óra
nekik más időt mutat.
Minden a jövő élete felé
halad.
A sarkokban szétszórt
szemek
a lelkes játékosok lábai
előtt görögnek.
Testtől elszakadtan,
őszi ágakként
szállnak a végtagok,
eltalálják az ablakokat,
és kinn vannak és ismét
játszanak.
A homlokok a falakon
forrnak.
A ritmus, a fekete tam-tam
egyre szilajabb.
Aki ezt a játékot túléli
a legmagasabb magasságokba
ér,
jel lesz,
mindent jegyző.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése