Nikola Vujčić Velika
Gradusa 27. juni 1956. –
Nesanica
Zemlju i nebo spaja crna, masna boja.
U daljini, svetla u prozorima su male rupe koje
održavaju disanje. Zgrade su grozdovi ucvetali,
cvast im polako opada. Jedna visoka, kao resa,
visi o peteljci blede mesečine. Gledam je, kasno noću,
sa svog prozora, stresa sa sebe svetlost
da bi, i ona, utonula u noć.
Izvor: https://strane.ba/nikola-vujcic-tri-pesme/
Virrasztás
A földet és az eget sűrű,
fekete szín köti össze.
A távolban, az ablakokban a
fény légzést-fenntartó
apró lukak. Az épületek
virágba-borult fürtök,
a virágok lassan hullanak. Egy rojt-hosszú
a holdsugár kocsányán lóg.
Nézem, késő éjjel,
ablakomból, lerázza magáról a
fényt,
hogy maga is az éjbe
merüljön.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése