Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17. –
|
Téli álom
utolérem a sikításod
de már nem sikerült
megakadályoznom
a pusztulást
senkit nem ragadtatott el
az elrugaszkodásod
a mélybe döngölte
a partifecskéket
hoznák a tavaszt
de megállt a tél
nem tud a fagyos
idő elolvadni
mindent bekebelezett
a gyász
az ablakrácsok
szótlan hidege
szorítja a tájat
rám alkonyodik
a vasárnapi hús
magánya
egyedül nem eszem
nem is vagyok éhes
veszélyes
csupán a föld
dagad a mellkastérben
ahogy mocorogsz
temetetlen vagy bennem
|
Zimski san
stižem tvoj krik
ali propast
nisam uspela
da sprečim
tvoj odraz
nikog nije oduševio
lastavice
u dubinu nabijao
proleće bi donele
ali zastala je zima
smrznuto vreme
nikako da se otopi
sve je žalost
progutala
predeo
nema zima
roletni steže
mene samoća
nedeljnog mesa
obavija
sama ne jedem
ni gladna nisam
opasno je
u prostoru grudnog koša
samo se zemlja nadima
kako se pomičeš
u meni nisi sahranjena
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 58-59.
old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése