Gergely Tamás Lék a jégen – Pukotina na ledu

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Lék a jégen        Vadmalacnak újévi fogadalma volt, hogy léket vág a tó vizébe, és megfürdik, legalábbis egyszer alámerül a hideg vízben.      Jó az állítólag a vérkeringés szempontjából, ő maga úgy fogalmazott, hogy: ”megpezsdül tőle a vérem”.      Ki is ment, azaz magával vitte Malackát, hogyha mégis bajba kerül, legyen, aki segítse, Kismalacnak a kezébe nyomta a fényképezőgépet, hogy a nagy eseményt örökítse meg. Léket nem kellett neki vágni, mert előtte megtették mások, viszont…      Na ez az. Amikor a négyzet alakú vágást megpillantotta, megtorpant Vadmalac. Elnyargalt a közeléből azt kiáltozva, hogy otthon felejtette a… törülközőjét.

Pukotina na ledu        Vepar se zakleo za novu godinu da će na jezeru napraviti pukotinu na ledu i okupaće se, makar jednom u ledenoj vodi potonuti.      Navodno dobro je radi cirkulacije krvi, kako on sam formulirao „od toga će mi krv da provre“.      I izašao je, u stvari je i Prasicu sa sobom poveo, ako će nešto krenuti na zlo, neka bude neko ko će pomoći, a Prase je fotografski aparat dobio da ovekoveči velik događaj. Pukotinu nije trebao raditi, to su pre njega drugi uradili, međutim…      To je to. Kad je onu četvorougaonu pukotinu ugledao, Vepar je zastao. Otrčao je iz blizine i vikao, kod kuće sam ostavio… peškir.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://lenolaj.hu/2025/01/31/gergely-tamas-lek-a-jegen/