Živko Nikolić Длан. И праг – Tenyér. És küszöb

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Длан. И праг   Ја – почетак свега. Пре буђења, осенчено, притајено средиште недокучивог.   Ја – урез на прагу. Покадшто и сам праг. И длан. И путоказ.   И пукотина.   Ја – то је ваздух. Прозор у непознато. Нема га за додир, рам да му разбијеш, у буџак да га бациш, у бунар, рукама, очима ...   Све смерове познаје. Говори ти када не чујеш, друкчије сагледаваш, спаваш.   Где год да стигнеш за тобом долепрша, из нигдине се досели, сумњом те окупа, на почетак врати.   4. 2. – 10. 4. 2007. Београд

Tenyér. És küszöb   Én – mindennek kezdete. Ébredés előtt, árnyékban, titokban az elérhetetlen központja.   Én – a küszöbön rovátka. Olykor maga a küszöb is. És tenyér. És útmutató.   És hasadás.   Én – ez levegő. Ismeretlenbe nyíló ablak. Érinteni nem lehet, kerete sincs, hogy eltörd, a szemétdombra, a kútba dobd, karoddal, szemeddel...   Minden irányt ismer. Akkor beszél hozzád, mikor nem hallod, másként értékelsz, szundítasz.   Bárhová érsz, utánad lebeg, a sehol-sincsből érkezik, kétkedésben fürdet, a kezdethez terel.   2007. 2. 4. – 4. 10. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Сеоба у невреме, Граматик, Београд 2010. стр. 7-8.