Aca Vidić Rajković, 14.
juli 1959. –
Дубљење
на глави Нећеш заспати ни ноћас Јер ти си рупа на сопственом падобрану
А твој сан је падобран И ових ноћи се нема сна
Обликујеш позадину стварности Дубљењем на глави
А п о т о м СВОЈ ПОНОС ПРОГУТАЈ!
Шта носиш у себи Видим када пљујеш
(Пљујем и у лице Ако не разумеју ме!)
Све смо ближи месту смрти НИКО НЕЋЕ ЗАСПАТИ
Тамо су сенке: Одлазе и долазе .............................
Једном сео сам у погрешан воз А кочничар је почео да виче: "ПЕВАЈ АКО СИ СРЕТАН!"
Више НЕ!
|
Fejtetőn Ma éjjel sem alszol el Mert saját ejtőernyődön
vagy luk Álmod pedig az ejtőernyő És ezen éjjeleken nincs
álom A valóság hátterét formálod Fejtetőn M a j d N Y E L D L E
B Ü S Z K E S É G E D! Mit hurcolsz magadban Meglátom mikor köpsz (Szembe is köpök Ha nem értenek meg!) A halál helyéhez egyre
közelebb vagyunk SENKI SEM ALSZIK EL Ott árnyak vannak: Mennek és jönnek …………………. Egyszer téves vonatra
szálltam A fékező meg elkezdett ordítani: ‟DALOLJ HA BOLDOG VAGY!” Immár NEM! Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése