Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Minden halál
– Akkor azt mondd meg – fordult
Vadmalachoz a komája – hogy egyforma-e minden halál?
”Halál.” Vadmalac lehúnyta a szemét. Egy összedőlt állomásépületet lát meg,
”Kramatorszk” – gondolja.
"Minden halál" – hallja meg a
koma kérdését, visszhangzik a szó a tudatában.
A földön egy női test, fej nélkül.
"Bomba – gondolja Vadmalac – a
légnyomás a fejét leszakította.”
– Nem tudod, Apu? – kérdi Kismalac. Hangjában enyhe csalódás.
"Azt tudom, hogy megtalálták a
fejet is, lett belőle egy holttest."
Kinyitja a szemét, egy őrült néz ki a
fejéből. Malacka hozzá lép, és megöleli.
|
Svaka smrt
– Pa reci mi – obraća
se jaran Vepru – da li je svaka smrt jednaka?
„Smrt.” Vepar zatvorio
oči. Srušenu zgradu železničke stanici ugledao, „Kramatorsk” – mislio je.
„Svaka smrt” – čuje
pitanje jarana, odzvanja reč u njegovoj svesti.
Na zemlji žensko telo,
bez glave.
„Bomba – pomislio Vepar
– pritisak vazduha otkinuo glavu.”
– Ne znaš, Oče? – pita
Prase. I u njegovom glasu razočaranje se oseća.
„To znam da su i glavu
našli te je leš postala.”
Otvori oči, iz njegove
glave luđak gleda. Prasica prišla i zagrlila ga.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése