
Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Minden halál – Akkor azt mondd meg – fordult
Vadmalachoz a komája – hogy egyforma-e minden halál? ”Halál.” Vadmalac lehúnyta a szemét. Egy összedőlt állomásépületet lát meg,
”Kramatorszk” – gondolja. "Minden halál" – hallja meg a
koma kérdését, visszhangzik a szó a tudatában. A földön egy női test, fej nélkül. "Bomba – gondolja Vadmalac – a
légnyomás a fejét leszakította.” – Nem tudod, Apu? – kérdi Kismalac. Hangjában enyhe csalódás. "Azt tudom, hogy megtalálták a
fejet is, lett belőle egy holttest." Kinyitja a szemét, egy őrült néz ki a
fejéből. Malacka hozzá lép, és megöleli.
|
Svaka smrt – Pa reci mi – obraća
se jaran Vepru – da li je svaka smrt jednaka? „Smrt.” Vepar zatvorio
oči. Srušenu zgradu železničke stanici ugledao, „Kramatorsk” – mislio je. „Svaka smrt” – čuje
pitanje jarana, odzvanja reč u njegovoj svesti. Na zemlji žensko telo,
bez glave. „Bomba – pomislio Vepar
– pritisak vazduha otkinuo glavu.” – Ne znaš, Oče? – pita
Prase. I u njegovom glasu razočaranje se oseća. „To znam da su i glavu
našli te je leš postala.” Otvori oči, iz njegove
glave luđak gleda. Prasica prišla i zagrlila ga. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése