Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
ajándékok
gyerekkoromban
anyám gyakran megparancsolta
ürítsem ki a zsebeimet mert ő nem fog napestig kotorászni
épp elég hogy mosni kell
ilyenkor mindig előkerült
legalább három kavics
egy kőkemény tejkaramella
néhány biztosítótű
két-három gyöngyházfényű gomb
lepréselésre váró elfelejtett növénypotyadék
voltaképpen
egy teljes hét koppant az öreg fenyőasztal lapján
három kavicsot sokáig őrizgettem
meg voltam róla győződve hogy csak együtt érvényesek
amikor
egy kislány elkérte őket
ujjperceimet is neki adtam
vigyen mindent ami összetartozik
azóta üres zsebbel járok
Forrás:
Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 121. old.
darovi
u svom detinjstvu
majka je često naredila
da ispraznim džepove jer ona neće čitav dan
da ih pretraži
baš joj je dovoljno da mora da pere
u tim trenucima uvek
se našlo bar tri belutka
jedna kao kamen tvrda karamela
nekoliko ziherica
dva-tri dugmeta sjajem sedefa
zaboravljeni ostaci biljaka za presovanje
ustvari
na površini starog stola od jelovine čitava nedelja je prasnula
tri belutka sam dugo čuvala
bila sam ubeđena da samo zajedno važe
kada
je jedna devojka zamolila da ih joj dam
i moje minute prstiju sam dala
neka sve nosi što celinu sačinjavaju
od onda praznim džepovima hodam
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése