Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. –
I
u smrti smo
Potrošili,
do poslednje šanse, ljubav, taj arhetip večnog,
Nestajanju
aplaudirajući, da preuzme nas, žrtvovane:
Iskoračao
sam, broj koraka, za dužinu veka, premerene.
Izudaralo
je srce, Ti, titraje sve, u pulsu, predodređenom za postojanje.
I,
u smrti smo, kao što u smrti, maštali jesmo, da ostanemo.
I,
u smrti smo, jednako zajedno, umoreni za upokojenje, živo.
Rečima
sa usana, ne rađaju ona šaputanja, zemljotrese što utišavahu.
Mislima
tokovi, Borhesu naklonjeni, skrenuše nepovratom, od poezije.
I,
u smrti smo, bez udova i osećanja, osakaćenja punog željni.
I,
u smrti smo, objavljeni na bilbordu patnje, Razapetog.
Izvor:
autor
A
halálban is
Elherdáltuk
az utolsó lehetőségig, a szerelmet, az öröklét őstípusát,
Az
enyészetnek tapsolva, hogy vegyen át bennünket, feláldozottakat.
Haladtam,
a léptek száma élet-hosszra mért.
Dobogott
a szív, a verőér minden rezgése, életre hivatott.
A
halálban is, álmodoztunk, a halálban is együtt maradunk.
A
halálban is, ugyanúgy együtt, ahogy az életben halálra fáradtunk.
Az ajkakon
fakadó szavak nem szülik azokat a földrengést csillapító suttogásokat.
A Borges
iránt barátságos gondolatáramlatok mindörökre elfordultak a költészettől.
A
halálban is, végtagok és érzelmek nélkül, csonkításra vágyunk.
A halálban
is, a szenvedés hirdetőtábláján, Keresztrefeszítetten.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése