
Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –
|
Уздарја Једна срна што клечи пред Точком закона и лепим очима захваљује да је умакла лаву из раља, две пчеле што су слетеле на румене усне Пиндара и Платона у колевци, три бела Мухамедова петла што шећу по Медини а пророк из њихових трагова преписује Куран, четири овна с руном од зеленог лишћа и фалусом међу роговима што оплођује тиквице на глави, пет чешљугара претворених у младе жене што су чешљајући се пред огледалом одлетеле с чешљевима на глави у
тренутку кад су без куцања наишли
пожудни старци, шест паунова што су видевши свој у огледалу божански реп испустили капи зноја од којих је постало
све на свету, седам љутих паса што њуше испод земље и прате путању сунца од којег ноћу
песника боли глава, осам младих чапљи што навршивши шест векова ништа не
једу већ до своје
двехиљадите пију воду и
црне, девет буради сока са свежим пољским лишћем поред којих је у
трку застало девет вепрова и низ задихане
чељусти спустило топлу пену од које
је прокувало пиво за
ратнике, десет харфиних жица од тананих црева риса чији погледи пробијају зидове и носе песму у
сфере.
|
Viszont-ajándékok Egy őz a
Törvény kereke előtt térdel szép szemekkel köszöni hogy szabadult
az oroszlán állkapcsából, két méhecske
szállt a bölcsőben Pindarosz és Platón piros ajkára, három
fehér kakas Mohamed tulajdonában Medinában sétál nyomukban a próféta a Koránt másolja, négy kos rajtuk
a gyapjú zöld levél a fejükön lévő tököt szarv-közötti fallosszal termékenyítik, öt hajukat
tükör előtt fésülő fiatal nővé változott tengelic bóbitájukban fésűvel együtt abban a pillanatban szálltak fel mikor kopogtatás nélkül buja öregek érkeztek, hat páva ahogy
isteni farkukat a tükörben meglátták a világban mindent teremtő izzadtságcseppeket hullattak, hét dühös
kutya a föld alatt szaglásznak és a nap pályáját követik éjjel a költő feje miattuk fáj, nyolc
fiatal kócsag akik hat századot éltek már kétezer éves koruk óta semmit sem esznek vizet isznak és feketednek, kilenc
hordó tele friss mezei levélkivonattal kilenc dühös vadkan mellettük állt meg lihegő állkapcsukból meleg tajték csorgott sör a zsoldosoknak abból készült, tíz
hárfahúr a hiúz vékony beléből készült tekintete áttöri a falakat és a verset a szférákba viszi. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ненад
Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése