Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
|
Énekel a fa
a madarak
lenyelték a hangot,
de begyükből felbugyborékolt:
dallamok, szavak, formák potyogtak
az avarra.
„a fák énekelnek” – mormogja a költő
monitor fénye mélyíti ráncait
nem látja hát nem tudja:
ez
már az öregség jele –
tovább
pötyög a billentyűzeten
mindent elment valahová:
tán egyszer megnyitja valaki…
a
fák tovább énekelnek
de
nem jelent semmit
|
Stablo peva
ptice su
progutale glas
ali iz
njihovih guša klobuča:
melodije,
reči, forme padaju
na šušanj.
„stabla
pevaju” – mrmlja pesnik
njegove
bore svetlo monitora produbljuje
ne vidi te
ne zna:
to je već
znak starosti –
dalje
tipkam na tastaturi
negde sve
sačuva:
jednom
možda otvoriće neko…
stabla
dalje pevaju
ali ništa
ne znači
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
:
Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése