Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
Beleveszni
sziklafalon ülök
azon tűnődöm
milyen különös
ám
voltaképpen mégis egészen hétköznapi
hogy minden napra jut valami kis félelem
a
m
i
b
e
apránként belehalunk
ami ledarál
felőröl
elveszejt
(nézd
ez a kis bodobács gondtalan kóricál itt a járdán vatrena stenica
mit sem törődve
inflációval
járvánnyal
jövővel
nincs benne halálfélelem
holott bármelyik pillanata lehetne utolsó
akár a tápláléklánc
akár egy óvatlan láb miatt)
nem tanulunk tőle
mi semmiből se tanulunk
egészen bele tudunk veszni a félelembe
a sok apró halál végül halálunkat okozza
ha engem kérdezel
én inkább a szerelembe szeretnék
Forrás:
Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 106. old.
Izgubiti se
na steni sedim
razmišljam o tome
koliko je neobična
a
redovna pojava
da svakog dana osećamo nekakav mali strah
i
š
t
o
pomalo umiremo
i to melje
upropašćuje
satire
(gledaj
ova mala vatrena stenica tu na pločniku se vrzma
ne obazire
na inflaciju
na zarazu
na budućnost
ne oseća strah od smrti
a njen svaki tren može da bude zadnji
bilo zbog lanca ishrane
bilo zbog jedne neoprezne noge)
ne učimo od nje
mi ni iz čega ne učimo
potpuno se utapamo u strah
a mnogo malih smrti uzrokuje naš nestanak
ako mene pitaš
ja radije u ljubav bih se utopila
Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése