Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –
|
Знаци
О љубави
дуго нисам певао.
Дотицале су
ме којештарије,
ислужене
глупости света.
Једном сам
храмао кроз жито
и разумео
љубав.
Ветар
савијао даљину,
а пшеница
стризала.
Други сам
пут волео жену
коју је
издао други.
Намучио сам
се да проговори.
Кад се
исповедила - нестала.
Сад знам да
негде тугује.
Био сам час
у њој,
час у себи.
Ти преласци
су ме заморили
и отресли
као кишу са рукава.
|
Jelek
A szerelemről sokáig nem
daloltam.
Apróságokba vesztem,
a világ viselt ostobaságaiba.
Egyszer a búza-mezőn át
botladozva
megértettem a szerelmet.
A szél a messzeséget
hajlította,
a búza meg karmolt.
Másodszor egy más által
elárult
nőt szerettem.
Alig bírtam szóra bírni.
Miután kitárulkozott –
eltűnt.
Tudom, most búsul valahol.
Hol vele,
hol magammal voltam.
Kifárasztott a hercehurca,
és lerázott, mint esőt a
kabátujjról.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ненад Грујучић:
Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése