|
Брид
Само ти,
бескрају мој нежни,
одувек само ти,
туго у одзивима,
само ти можеш да ме родиш
и однинаш на нули,
ужарена леднино у спасу оберучке,
на крају душе тајно бисера,
ти лаконога нирвано,
опроштај си у заносу,
али болиш,
и нема те увек,
као киша потапаш мушице
на цвећу ока мог заспалог
у мору нектара,
само ти, похото,
показујеш пламено зубало у сумрак,
а ништа о томе не знаш,
и бридиш.
Ништа,
краљице избира,
ни жиг што остављаш не препознајеш,
а бледиш и нестајеш у дроњцима муња,
у белим минђушама облака,
у музици са тераса,
само ти, врела купино,
у пурпурном диму над казанима,
у лепим забитима где мед
кључа под црвеним крошњама,
али ти о томе ништа не знаш.
Ништа је све
и ту се додирујемо.
Ко исплаче сузу љутицу
ево му дан,
ко радосницу
ево му ноћ.
Само ти, побуно
моја,
мокра кошуљо на ветру,
само ти зриш у невреме,
на мразној суврелици,
у порезаној ноћи ирваса,
у туђим завичајима,
само ти,
ти и ти,
лелеку мој на падинама,
згужвано снопље сунца
у маглама на моме лицу размраченом,
у песми над гајевима.
|
Él
Csak te,
végtelen gyengédségem,
mindöröktől csak te,
te, bánat a visszhangokban,
csak te tudsz megszülni
engem
és elvinni a semmibe,
te, a megváltásban izzó
jégmező,
a lélek végén gyöngyök
titka,
könnyű léptű nirvána,
bocsánat vagy az
elragadtatásban,
de hasogatsz,
és nem vagy mindig itt,
esőként süllyeszted a
legyeket
alvó szemem virágán,
a nektár tengerében,
csak te, kéjvágy,
mutatod lángoló fogsorodat
az alkonyatban,
de erről semmit sem tudsz,
és gyötörsz.
Nos,
választás királynője,
a hátrahagyott pecsétet sem
ismered fel,
fakulsz és eltűnsz a villám-rongyokban,
a felhők fehér
fülbevalóiban,
a teraszokról áradó
zenében,
csak te, forró szeder vagy
a kazánok fölötti bíbor
füstben,
a félreeső helyeken, ahol
a vörös lombkoronák alatt
méz forr,
de te erről semmit sem
tudsz.
A semmi a minden,
ebben egyetértünk.
Aki dühében sír,
övé a nappal,
aki örömkönnyet hullat,
övé az éj.
Csak te, lázadásom,
nedves ingem a szélben,
csak te érlelődsz a
viharban,
a fagyos ónos esőben,
a rénszarvasok felhasított
éjszakájában,
idegen szülőföldeken,
csak te,
te és te,
hegyoldali siralmam,
gyűrt napkéve vagy
arcomon, a ködbe-borultban,
a ligetek fölötti dalban.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése