Babics Imre
Budapest 1961. június 14. –
Esőcsepp
Az
esőcsepp, míg zuhanása tart,
nem
vádolja magát a zivatart,
s
hogy fényt tör meg, s ettől kitakart,
s hogy a Teremtés része, mégse lény;
szétfröccsen a varázsfa levelén,
csak töredéke csöppen le elém;
s írok esőcsepp-költeményeket,
mert betölt az elemi szeretet,
s mert tudom, a széthullás fáj Neked;
…és túláradásom maga a part.
|
Kap kiše
Kap kiše, sve dotle dok pada
samu oluju ne napada,
jer svetlost lomi, je raskrinkana,
deo je Stvaranja, biće ipak nije;
na listu čarnog drveta se razlije
do mene od nje tek delić dopire;
i pesme o kapi kiše cvrkutam
jer u meni je iskonska ljubav,
i jer znam Tebi boli sunovrat;
...moje bujanje sama obala je.
Prevod: Fehér Illés
|
