Đorđe Balašević Do dna – A végtelenségig

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Do dna

Napiši, brate nešto i o Ovima
Znao si foru da se stih očeliči
Napiši nešto, makar sitnim slovima
Ne budi jaje, to na tebe ne liči;
Provali rimu za notornu laž, za dubok uzdah posustalog sna
Rimu za tminu i tišinu na dnu dna.

Opleti, brale, i ne udaraj lament
Na taj smo fazon majmune i prizvali
Smrada sa farme pustimo u parlament
Onda se krstimo kad nešto izvali;
Otkad je sveta i veka i nas, najveće protuve prigrabe vlast
Rasturi svatove pijani svat, bratija proglasi grabež za Krstaški rat.

Dno dna.
Al’ sve je to već viđeno.
Dno dna.
Svi trpimo postiđeno.
Dno dna.
No, i spore sveće dogore i film se prekida.

Dno dna.
Skupštinski leb bez motike;
Dno dna.
To spada u narkotike
Sa te se igle ne skida.

Znam, nije lako, sve se manje-više zna
Velike reči sićušne su postale
Nađi bar nešto što svetluca na dnu dna
Izvedi neki trik za nas Preostale;
Siđi u taj bunar, uklet i tih
Sve naše novčiće otkrij za Njih
Za klince čiste i zbunjene
Raščini sve naše želje neispunjene…

Dno dna.
Hleba i audicija.
Dno dna.
Sreća je teška cicija.
Dno dna.
Ostare deca na draftu na asfaltu, u zlu;

Dno dna.
Mogli bi biti giganti
Al’ sve su više migranti
U svojoj zemlji, na svom tlu.

Dno dna.
Kliče se nebulozama
Dno dna.
U inat dijagnozama
Dno dna, i isti krezubi statisti mlate barjakom.
Dno dna.
I što je više štrajkova
Dno dna pazari više lajkova
Onaj opsenar.com…

Izvor: http://balasevic.in.rs/djordje-balasevic-dno-dna-tekst-nova-pesma-2017/

A végtelenségig

Testvér, írj valamit Ezekről is

Tudtad a sorok megedzenek

Írj valamit, ha kis betűkkel is

Ne légy puhány, nem rád vall;

Faragj rímet a hazugságról, a megrekedt álom sóhajáról,

A nap mélyén rímet a sötétről és a csendről.

Indulj, bratyó, ne síránkozz

Majomszokás

Engedjük az országházba a tanyabűzt

Majd vetjük a keresztet ha szövegel;

Amióta világ a világ, a hatalmat a legnagyobb bitangok bitorolják

Ittas vendég zavarja szét a násznépet, testvére rablásra, Keresztes háborúra buzdít.

A végtelenségig.

Ám mindez már köztudott.

A végtelenségig.

A megalázást mindannyiana tűrjük.

A végtelenségig.

De a lassú gyertya is csonkig ég és elszakad a film.

A végtelenségig.

Kapa nélküli kenyér az országházból;

A végtelenségig.

Kábítószer, ezt a tűt

Elvetni lehetetlen.

Tudom, nem könnyű, minden köztudott,

A nagy szavak jelentéktelenné váltak,

A mély mélyén legalább valamit találj, ami fénylik,

Számunkra, Megmaradottakra mutass be valami trükköt;

Ereszkedje le abba az átkozott, csendes kútba,

Mutasd meg Nekik érmeinket,

A romlatlan és zavarban lévő kölykök előtt

Tisztázd teljesítetlen kívánságainkat...

A végtelenségig.

Kenyeret és próbafellépést.

A végtelenségig.

Valódi fösvény a szerencse.

A végtelenségig.

A gyerekek az aszfalton bűnben nevelkednek;

A végtelenségig.

Lehetnének óriások,

De egyre csak migránsok,

Hazájukban, saját földjükön.

A végtelenségig.

Mondogatják a balgáknak

A végtelenségig.

Dacolva a valósággal

A végtelenségig és a zászlót ugyanazok a csorba statiszták lengetik.

A végtelenségig.

És minél több a sztrájk

Annál több a “lájk”

Az opsenar.com…

Fordította: Fehér Illés

Đorđe Balašević Hoćeš da čuješ tajnu? – Akarod hallani a titkot?

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Hoćeš da čuješ tajnu? Ti si meni najlepša, eto, kad si sama... Znaš, kada stigneš kući i ostaneš bez šminke, bez bespotrebnog smejanja i lažnog osmeha. Najlepša si kada plačeš, kada grliš sama sebe, kada igraš bez razloga, čitaš, kada ćutiš i misliš, kada si ranjiva, kada te film rasplače, kada se setiš nečega što si davno zaboravila, kada spavaš i kada se budiš... Kada si svoja. Bez straha, pretvaranja i ostalih gluposti. Najlepša si kada ni ne razmišljaš kako izgledaš, i kada ti lice našminka bezbroj briga i sećanja ili beskonačna sreća... A desiće se nekad da moja reč ili poljubac bude razlog za to. I tada ćeš, valjda, konačno i shvatiti zašto me tako važno i bezuslovno voliš... Videćeš, mila, da si uz mene uvek najlepša.

Akarod hallani a titkot? A legszebb vagy, igen, mikor egyedül vagy... Mikor hazaérve festék, felesleges kacaj és hamis mosoly nélkül maradsz. Legszebb vagy mikor sírsz, önmagadat öleled, mikor csak úgy játszol, olvasol, mikor hallgatsz és tépelődsz, mikor sebezhető vagy, mikor megríkat egy film, mikor eszedbe jut egy rég elfeledett emlék, mikor alszol és mikor ébredsz... Mikor önmagadé vagy. Szorongás, alakoskodás és hasonló badarságok nélkül. Legszebb vagy mikor nem törődsz azzal, milyen vagy és arcodat számtalan gond, emlék vagy végtelen öröm ékesíti... De megtörténhet, ez egy szavam vagy csókomért van. És akkor, talán, végre meg is érted, miért szeretsz annyira és feltétel nélkül... Meglátod, kedves, a legszebb mindig mellettem vagy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://ljubavnerimestatusislike.blogger.ba/

Đorđe Balašević Na trećem sastanku – A harmadik találkozón

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Na trećem sastanku Na prvom sastanku foliraću te na sve moguće načine koji su u skladu mog puberteta kome mandat polako ističe, pričaću ti kako sam trinesto dete u siromašnoj porodici, kako od treće godine radim u rudniku i kako triput dnevno pre svakog obroka pomišljam na samoubistvo. Pričaću ti koješta, al te neću poljubiti. Na drugom sastanku ćutaću sve vreme, pustiću malo tebe da pričaš. A ja ću kobajagi sve to slušati i neću te poljubiti. Za treći sastanak obući ću belu košulju sa tamno plavom kravatom a preko toga crni pulover sa rol-kragnom, da me izleči kompleksa, i neću te pipnuti celo veče. A kad već počneš da sumnjaš u moju seksualnu opredeljenost, i kad se popneš na treću stepenicu poljubiću te što nežnije mogu na opštu radost gledalaca.

A harmadik találkozón Az első találkozón pubertáskorom lassan lejáró mandátumával összhangban minden lehetséges módon tettetem magam, elmondom, szegény család tizenharmadik gyereke vagyok, három éves koromtól bányában dolgozom és naponta háromszor, minden evés előtt öngyikosságra gondolok.  Össze-vissza beszélek, de nem csókollak meg. A második találkozón végig hallgatok, hagylak beszélni. Én pedig teszem, hogy hallgatlak, és nem csókollak meg. A harmadik találkozóra fehér ingbe öltözöm sötétkék nyakkendővel meg hengerelt gallérú fekete pulóverbe, hogy a gátlásoktól megszabaduljak és egész este hozzád sem nyúlok. Mikor pedig gyanakodni kezdesz nemi hovatartozásom miatt és fellépsz a harmadik lépcsőre, amilyen gyengéden csak tudok, megcsókollak, a nézők általános örömére. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/savremena-domaca-poezija/djordje-balasevic-pesme.html#9