John Glenday Poem – Vers – Pesma

John Glenday, Dundee 29 March 1952 –

Poem

Rags frae the moon and tatters o sun,

We’ll fly awa when time is done.

Wind for a sark; the sweet yird for shoon.

Rags frae the sun; tatters o moon.

Vers

Foszlányokból a hold és rongyokból a nap,

Mikor eljön az idő s tovaszállni felkap.

Ingünk szélből, cipőnk anyaföldből volt.

Foszlányokból a nap és rongyokból a hold.

                             Fordította: Pintér Tibor

Pesma

Mesec je od otpadaka a sunce od zakrpa,

Zgrabe te kad je vreme odlaska.

Vetar nam je košulja, zemlja opanka.

Sunce je od zakrpa a mesec od otpadaka.

                             Prevod: Fehér Illés



John Glenday Tin – Konzerv – Konzerva

John Glenday, Dundee 29 March 1952 –

Tin

(the can opener was invented

forty-eight years after the tin can)

When you asked me for a love poem,

(another love poem) my thoughts

were immediately drawn to the early days

of the food canning industry –

all those strangely familiar trade-names from childhood:

Del Monte, Green Giant, Fray Bentos, Heinz.

I thought of Franklin and his poisoned men

drifting quietly northwest by north

towards the scooped shale of their graves

and I thought of the first tin of cling peaches

glowing on a dusty pantry shelf

like yet-to-be-discovered radium –

the very first tin of cling peaches

in the world, and for half a century

my fingers reaching out to it.

Konzerv

(a konzervnyitót 48 évvel

a konzervdoboz után találták fel)

Mikor kérdeztél egy szerelmes versről,

(másik szerelmes vers) gondolataim

azonnal az élelmiszerkonzerv-ipar

korai napjaira terelődtek –

mind furcsán ismerős márkanév gyermekkoromból:

Del Monte, Green Giant, Fray Bentos, Heinz.

Felötlött Franklin* és mérgezett emberei

sodródtak csendben északnyugatról észak

felé odvas palából álló sírjaikban

és azt hiszem, az első konzerv őszibarack volt

amihez ragaszkodtak izzott a poros kamrapolcon

mint fel-nem-fedezett rádium –

a legelső vágyott őszibarack konzerv

a világban, és fél évszázada

nyújtom ki felé ujjaim.

*Sir John Franklin kapitány északnyugati átjárót kereső expedíciója egy tragikus véget ért északi-sarkköri brit felfedezőút volt 1845–48 között.

                            

                             Fordította: Pintér Tibor

Konzerva

(otvarača konzervi od limenke

48 godina kasnije su izumili)

Kad si me pitala o jednoj ljubavnoj pesmi,

(druga ljubavna pesma) odmah sam

u okviru prehrambene industrije

na rane dane izrade konzervi mislio –

sve poznate marke, još iz doba mog detinjstva:

Del Monte, Green Giant, Fray Bentos, Heinz.

U mislima mi Frenklin** i njegovi otrovani mornari

u njihovim grobovima od šupljih škrilaca

tiho sa severozapada na sever plovili

i pretpostavljam da je prva konzerva do čega

im je stalo breskva bila, poput neotkrivenog radija

je sjala na prašnjavoj polici kletke –

na svetu prva željena konzerva

breskve prema kojoj već

pola stoleća prste pružam.

**Između 1845–48 britanska ekspedicija Sir John Franklina tragajući za severozapadnim prolazom na severnom polu tragično se završila.

                             Prevod: Fehér Illés



John Glenday Undark – Sötétlen – Netama

John Glenday, Dundee 29 March 1952 –

Undark

And so they come back, those girls who painted

the watch dials luminous and died.*

They come back and their hands glow and their lips

and hair and their footprints gleam in the past like alien snow.

It was as if what shone in them once had broken free

and burned through the cotton of their lives.

And I want to know this: how they came to believe

that something so beautiful could ever have turned out right,

but though they open their mouths to answer me,

all I can hear is light.

*Radium girls: http://en.wikipedia.org/wiki/Radium_Girls

Sötétlen

És így térnek vissza, azok a lányok, kik az órák

lapját festették világítóra és halottak.**

Visszajönnek és kezük ragyog és ajkuk és hajuk

és lábnyomuk csillog a múltban, mint idegen hó.

Mintha ami ragyogott bennük egyszer szabadra

tört volna és elégett életük szövetével.

És azt szeretném tudni: hogyan hihették,

hogy ami gyönyörű mindig jóra fordul,

és bár szájukat válaszra nyitják nekem,

minden amit hallok fény.

**A Rádium Lányok, 1917-26. A becslések szerint 4000 munkást vettek fel a vállalatok az Egyesült Államokban és Kanadában karóra lapot festeni rádiummal. Az elegy: ragasztó, víz és rádium por, majd teveszőr ecsettel felvinni a sugárzó festéket az óralapra. Sokan megnyalták az ecsetet, szájukat, körmüket, hajukat festették be a sugárzó anyaggal.

                             Fordította: Pintér Tibor

Netama

I tako se vraćaju, one devojke koje su brojčanike satova

svetlucavom bojom farbale i umrle.***

Vratile su se i sjaje im ruke i usne i kose

i ostisci stopala kao stran sneg u prošlosti svetlucaju.

Kao da se to što je u njima nekad sjalo oslobodilo

i spalio kroz pamuk njihovih života.

I voleo bi da znam: kako su mogli verovati

da to što je krasno uvek na dobro se okrene,

mada su im usta na odgovor se otvorile

sve što mogu da čujem je sjaj.

***Radijum devojke, 1917–26. Preduzeća u SAD i Kanadi prema proceni su oko 4000 radnice primili da brojčanike satova sa radijumom farbaju. Brojčanike satova su mešavinom (lepilo, voda i prašak radijma), blistavom bojom sa kistom od kamiline dlake farbale. Mnoge su kistove polizale, sa sjajnom bojom usne, nokte, kosu farbale.

                             Prevod: Fehér Illés



John Glenday The Ugly – A csúf – Rugoba

John Glenday, Dundee 29 March 1952 –

The Ugly

I love you as I love the Hatchetfish,

the Allmouth, the Angler,

the Sawbelly and Wolf-eel,

the Stoplight Loosejaw, the Fangtooth;

all our sweet bathypelagic ones,

and especially those too terrible or sly

even for Latin names; who staple

their menfolk to the vagina’s hide

like scorched purses, stiff with seed;

whom God built to trawl

endless cathedrals of darkness,

their bland eyes gaping like sores;

who would choke down hunger itself,

had it pith and gristle enough;

who carry on their foreheads

the trembling light of the world.

A Csúf

Szeretlek téged ahogy szeretem a bárdhalat,

a csupaszájt, az ördöghalat,

az alózát és a farkasangolnát,

a bíbor krokodilszájút az agyarfogút;

a mi összes édes batipelágikusunkat,

és spéci a túl szörnyűk vagy sunyik

latin neveit is; ki fűzi

ezen lényeket a hüvely rejtekébe

mint perzselt zsákok, magtól meredők;

akiket Isten épített vontatni

a sötétség végtelen katedrálisait,

szelíd szemeik mint a tátongó sebek;

ki fojtaná vissza saját éhét,

ha jut bél és a porc elég;

ki hordozza homlokukon

a világ  reszkető fényét.

                             Fordította: Pintér Tibor

Rugoba

Volim te kao što volim bradača,

grdobinu, ribolovca,

alozu i vučju jegulju,

grimiznu arovanu, zmijozubca;

sve naša slatke batipelage

i latinska imena specialno užasnih

ili podmuklih; ko plete

ova stvorenja u skrovište usmina

poput spaljene torbice, ukočenog semena;

koje je Bog zato stvorio da bi

beskrajne katedrale mraka telglili,

blage oči su im kao razapljene rane;

ko bi ugušio svoju glad

ako ima dovoljno slada i creva;

ko nosi na svojim čelima

drhtavo svetlo sveta.

                             Prevod: Fehér Illés