Zlatan Jurić Psalam, krilati – Szárnyas zsoltár



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Psalam, krilati

Vrati vatrenih sedam zvezda,

anđeoske nakaze slepe,

bele đavolčiće.

Srebrne munje, razasute,

zemljine sokove, semenje,

vodenu stravu zaumlja.

Vrati reč u bezreč,

svet u nesvet,

nebesa u nesunce.

Postanak, potop.

Vrati srce krilato

ljubavi umrloj.

Szárnyas zsoltár

Fehér ördögfajzat,

szörnyszülött vak angyal,

add vissza a hét tüzes csillagot.

A szétszórt ezüstös villámokat,

föld nedűit, magvakat,

sodró gondolatokat.

A szavakkal vissza a csendbe,

világból álomvilágba,

mennyekből derült égbe.

Feltámadás, vízözön.

Az elhunyt szerelemnek

add vissza szárnyaló lelkét.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Mati, devica – Anyám, az érintetlen



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Mati, devica

Moja prelepa Mati, bela,

u podnožju neba usnila.

Dugorepe zvezde blagu dušu nose,

rađaju anđelčiće-zečiće.

Sedam stotina serafima,

nerazumnom pesmom kliču.

Čisti, goli, nasmejani.

U vrtovima božjim niču makovi.

Venac cvetova Mati ubrala.

Svečano venčanje, udešeno.

Svemoćni Muž, uzbuđen, ćuti.

Nevesta presrećna, u bledoj venčanici.

Malčice nepomična i slepa,

nevina, drhti prve bračne noći.

Anyám, az érintetlen

Csillagos égbolt alatt aludt el

szépséges hófehér Anyám.

Gyengéd lelket visznek az üstökösök,

angyal-nyulakat szülnek.

Hétszáz szeráf

érthetetlen dalt énekel.

Tiszták, meztelenek, vidámak.

Isten kertjében mák terem.

Anyám koszorúvirágot szedett.

Takaros, ünnepélyes esküvő.

Hallgat, izgatott a mindenható Férj.

Halvány esküvői ruhájában vidám az Ara.

Alig mozdul és vakon,

érintetlen, reszket az első nászéjszakán.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Slatka jeza – Édes iszony



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Slatka jeza

Zaključam razbludelu sestricu,

u izludelu sobicu.

Zamislim slane rupičice:

paučice slade jezičiće.

Dozovem gladne miševe,

pustim pod suknjicu.

Neka se prolomi vrisak,

neka umilno cijuču.

Miševi, umorni od krvi,

nabubrelih trbuščića.

Pustim zmije ovijuše.

Édes iszony

Szobába zárom zavarodott

parázna nővérkémet.

Képzeletben sós lyukacskákat látok:

pókocskák ízlelgetik csápocskáikkal.

Hívom a kiéhezett egereket,

a pendely alá engedem.

Fakadjon a sikoly,

vinnyogjanak gyönyörükben.

Vérteli, püffedt pocakok,

fáradtak az egerek.

Kiengedem a haragos siklókat.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Đavolja kutija – Az ördög szelncéje



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Đavolja kutija

Đavolja kutija gromoglasno sriče:

hleba i igara, šarenih lampiona!

Đavolje oko, bestidno, nadobudno grakće:

„Ptice kamenje nose, staklena polja ruše!“

Prstom upiru u svako biće misleće.

Zlotvori, sakrapi, srebroljupci...

Danak uzimaju u vazduhu, vodi, lišću zelenom.

Svaka spodoba, đavoljev je bičonosac:

mantrično nutka sablasnih šestica krštenje.

Smiluj se, Preblagi Sine, oslobodi od njihove strave.

Rasturi, Bezgrešni, trgovinu po zemaljskom hramu, šarnom.

Az ördög szelencéje

Az ördög szelencéje harsogva terjeszti:

kenyeret és cirkuszt, színes lámpásokat!

Az ördög szeme szemérmetlenül hirdeti:

„A madarak követ hordanak, az üvegmezők rombadőlnek!”

Ujjal mutogatnak a gondolkodókra.

Sátánok, falánkok, pénzsóvárok…

A levegőre, vízre, zöld levélre is kivetik a sarcot.

Minden teremtmény az örödög korbácsosa:

imára késztet a három hatos ádáz keresztsége.

Irgalmazz, Isten fia, ments meg kísértéseiktől.

Te Szeplőtelen, végezz a földön uralkodó üzérkedéssel.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Dečak, devojčica – Fiú, lány



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Dečak, devojčica

Dečak gazi oblake, vodu.

Dečak piški kamenčiće.

Devojčica suzi, vrišti.

Igračke rasute mašte.

Parčence razbijenog sveta,

nenađeno u senu.

Dečak nosi nebo.

Jezikom izluđuje

misao devojčica.

Traži dečaka.

Devojčica gradi kulu.

Ne nalazi devojčicu.

Uništava srce, đavolu

mesi kolačiće, devojčica.

Dečak pobeleo, okrilatio.

Ugasio Sunce, zapalio Mesec.

Fiú, lány

Vizet, felhőket gázol a fiú.

Kavicsokra pisil a fiú.

Sír, visít a lány.

Szétszórt képzelet játékai.

Összetört világ darabkája,

árnyban nem lelhető.

Az eget hozza a fiú.

Összezavarodott

a lányra gondolva.

A fiút keresi.

Erődöt épít a lány.

Nem találja a lányt.

Szívét teszi tönkre a lány,

ördögnek gyúrja a kalácsot.

Elsápadt a fiú, szárnya nőtt.

Eloltotta a Napot, meggyújtotta a Holdat.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Dvostruki anđeo – Álnok angyal



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Dvostruki anđeo

Pod pazuhom svetli gnezdo đavolovo.

U usta se nastanio, radostan.

Dražesni svetovi procvetali.

Navodio na rajske vode,

bezbrojnom bogu – ocu svome.

Đavolji jezik umuje.

Anđeo, blagi, premili,

u duši čamuje, sedmokriloj.

Poznao je ljubav đavolovu.

„Pregrizi jezik!“ – anđeo je preklinjao.

Ispevah himnu anđelu dvostrukom.

Álnok angyal

Hóna alatt ördögfészek csillog.

Vidáman a szájba fészkelte magát.

Kitárultak a kedves terek.

Mennyei vizekre vezetett,

számtalan istenhez – atyjához.

Töpreng az ördög.

Hétszárnyú lélekben kuporog

a jámbor angyal.

Felismerte az ördög szerelmét.

„Hallgass, ne szólj!” – könyörgött az angyal.

Himnuszt az álnok angyalnak írtam.

Fordította: Fehér Illés

Zlatan Jurić Ponoćni gost – Éjféli vendég



Zlatan Jurić Kotor Varoš, 23. septembar 1972. –

Ponoćni gost

Reče gavran: „Nikad više.“

(E. A. Po, Gavran)

Noćna progonstva, nesita;

reči čarobne opsene;

muk nesvesti, sablasne.

Kljun zazvoni na prozoru:

„Edgare – seno, praznino –

u postelju Lenore, krilima!“

Edgar Alan Po usnio:

ruse svile, kose, prste;

crno perje, bele ptice:

adske kraljice, zemlje nepostojeće.

Éjféli vendég

S szólt a holló: „Soha már”

(E. A. Poe, A holló)

Éjbe nyúló, vég nélküli hajsza;

bűvös szavak káprázata;

ijesztő alélt csend.

Az ablakon csőr csörrent:

„Edgar – te árny, kietlen lény –

ágyadban Lenora, szárnyain!”

Álmodott Edgar Allan Poe:

talmi selyemről, tincsekről, ujjakról;

fekete tollakról, fehér madárról:

sellők királynőjéről, nem létező országról.

                              Fordította: Fehér Illés

Jurić, Zlatan (Jurity Zlatan) író, költő, újságíró 1972-ben Kotor Varoš-ban (Kotor Város) született. A Belgrádi Tudományegyetem  Bölcsészkarán Jugoszláv irodalomból mesterfokozatú oklevelet szerzett. Eddig négy verseskötete jelent meg. Verseit bolgár, angol, lengyel és szlovák nyelvre fordították. Több irodalmi kitüntetésben részesült.