Kőhalmi Ildikó Stabil időszerkezet – Stabilna struktura vremena

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Stabil időszerkezet öt percnyi ébredés tíz a kávé ugyanott kopik a szőnyeg minden reggel szitává bomlik lassan áttetsző a padló pontosan érkező villamos a fésületlen nővel és celinedionnal a fülben norah jones jelez ajtó nyit leszáll megint esik vergődés délig kettőig holnapig csak szerdáig bírd ki onnan kifelé esik megint sehol egy leszakadt gomb téves kapcsolás hétvégén töröl majd újra tölt olcsó vörös meg az a szőke is kizökkent olyankor húsz is a kávé újabbat srófol a napfonadékon feszül a bírás szűk határa húsz ötven hetven közöttük elkopik szőnyeg ideg ízület marad a tíz tűnik a kávé ennyi időt a vérnyomáscsökkentő is elvesz majd kiszámítható szívritmuszavar nincsen több mélységi mámor se vörös se szőke se fekete a fésületlen nő fiatalabb talán de már nem jár a villamos rég lejárt menetrendbe csavarodik és ősz és csörög a vekker olyankor húsz is a kávé

Stabilna struktura vremena pet minutno buđenje deset pripada kafi sag svakog jutra na istom mestu ovešta polako se u sito pretvara patos je proziran tramvaj sa neočešljanom ženom tačno stiže i slušalicama u ušima nora džons daje znak vrata se otvaraju opet pada otimanje do podne do dva do sutra samo do srede izdrži nadalje skraćuje se opet pada nigde otpalog dugmeta krivi spoj koncem nedelje sve se briše pa opet se puni jeftino crveno a katkad i plavuša te izbaci iz takta tad i kafe dvadeset pletenicu sunca ponovo zašarafi napinje se uska granica izdržljivosti dvadeset pedeset sedamdeset sag nerv zglob se haba ostaje deset kafa isčezava toliko vremena i sredstvo za smanjenje pritiska oduzima pa izračunljiva smetnja srčanog ritma nema više ni ushićenja ni crvene ni blonde ni crnke možda je neočešljana žena mlađa ali tramvaja više nema red vožnje istekao i jesen je i zvoni budilica i tad je i kafe dvadeset Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.alkoto-haz.hu/stabil-idoszerkezet

Kőhalmi Ildikó A teljesség imamalmai – Mlinovi molitve celine

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

A teljesség imamalmai nincs szem se fül se orr se nyelv se test nincs elme hang alak se szag se íz szív szútra megjelöl újra és újra felsüti a bélyeget nehogy elvétsük egymást kiválasztottak ha eljön az idő hisz minden világon kívül esik az a meg nem nevezett felület ami van tagadhatatlan az egyedi jegyekből semmi se marad ismerős bizonytalan a sokadik érzék nincs kapaszkodó úgy kell felismerni bármilyen alakban hogy ne maradjon szemernyi kétség a tévedés újra öl tapogatózni idegen sötét szobában körbe-körbe félvakon egészen süketen rettenet a nem-tudás a képzelet hiába játszik és a hit szilárd bizonyságot követel az elme de mást nagyon nem tehet mint hátradől és bízik remél hisz akar hátha sikerül átmenteni a lényeget és imádkozik mantrák a teljes tökéletességért a tökéletes teljesség imamalmai őrölnek s jelölnek egyre nincs szem se fül se orr se nyelv se test nincs elme hang alak se szag se íz szív szútra

Mlinovi molitve celine ne postoji oko ni uho ni nos ni jezik ni telo ne postoji um glas oblik ni miris ni okus sūtra srca ponovo označava i ponovo žigoše da ne bi mi izabrani jedan drugog promašili ako dođe vreme ama izvan svega je ta postojeća za sada neimenovana površina nema sumnje ništa ne ostaje od osobenih znakova poznato je deseti osećaj je nesiguran nema oslonca tako treba u bilo kakvoj formi prepoznati da ne ostane ni trunke nedoumice omaška ponovo ubija uokolo u stranoj mračnoj sobi poluslepo gluvo pipkati užas je ne-znanje zalud igra mašta i čvrsta je vera razum izvesnost zahteva nešto drugo ne može raditi no što se nasloni i nada se uzda jer želi možda uspeće bit spasiti i moli se mantre za savršenstvo mlinovi molitve savršene celine melju i označavaju ne postoji oko ni uho ni nos ni jezik ni telo ne postoji um glas oblik ni miris ni okus sūtra srca Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html



Kőhalmi Ildikó Énviláglótusz magánterület – Mojsvetlotos privatan posed

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Énviláglótusz magánterület nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo ha valaki méltó a távolság mantráira csöndek tomboló orkánjaira az örökkévalóság kapuőrzőinek együttérzésére hagyjon el engem mielőtt én hagynám el őt hirtelen odadobva saját jövőjének aposztrofálatlan peremvidékére elég ha egyikünk bolyong a leírhatatlan vázlatai közt nagy ára van a halhatatlanságnak és messziről nagyon messziről kell megindulni lélekvesztőkön kötélhidakon tudatlanságban töltött életeken át táncoló szellemek ijesztő kíséretében juss túl démonaidon mondja azon az áldott egyen is nem viheti örökké ürességed terhét belevakulsz a fénykeresésbe süketté tesznek a szomorúság dalai végül érzéketlenné merevednek a legmívesebb szavak és nem is tudod hogy megnyitotta benned az univerzumot feleslegesen siratsz és értelmetlenül temetsz mert engedélyt adtál önzésre sajnálkozásra mérlegelve a boldogulás változatait minden váratlan kőomlás maga alá temet és nincsenek fegyvereid a szelídséggel szemben védképtelen vagy mint aki először találkozik a kísértés gyönyörű szédületével juss túl a félelmen mondja túl a mocsarak megalázó szennyén dühön magányon elárvuláson és igen a hiány emésztő máglyatüzein győzd le az üvöltő vadakat odabent ahová kenyér és víz nélkül az eleven szerelmet falaztad nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo nam myoho renge kyo

Mojsvetlotos privatan posed nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā ako neko zaslužuje mantre udaljenosti besne oluje tišine saosećaj čuvara večnosti nek me ostavi pre no što bi ga napustivši na nespomenut rub njegove sudbine bacila dovoljno je da jedan od nas luta između nacrta neopisivog velika je cena besmrtnosti i iz daljine velike daljine šajkama preko mostova od užeta treba krenuti u zastrašujućoj pratnji duhova koji su u neznanju provedenim godinama plesali pređi preko svojih demona veli i preko onog jedo jedinog ne može uvek teret tvoje praznine nositi oslepiš u traženju svetlosti ogluše te pesme tuge i na kraju i najprosvećenije reči bezosećajne postanu i više ne znaš da je u tebi univerzum otvorio bez potrebe oplakuješ i nerazumno sahranjuješ jer oslobodio si sebičnost sažaljenje stavljajući na vagu mogućnost procvata svaki iznenadan odron kamena te zatrpa i nemaš oružja protiv krotkosti nesposoban si za odbranu kao neko ko se prvi put sretne s čarolijom iskušenja pređi preko straha veli preko ponižavajuće prljavštine močvara besa samoće osame i da preko uništavajuće lomače oskudice savladaj besne beštije iznutra gde bez hleba i vode samu ljubav zazidao nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā nam mjā ringe kjā Prevod: Fehér Illés 

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html

Kőhalmi Ildikó Különbardo – Zaseban bardo

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Különbardo a köztes létben az elme magára marad démonaival olyan egyedül mint addig soha talán születni volt ijesztő ennyire a vágy és nem akarás határmezsgyéje ez az ismeretlen átkelő amit magával cipel csupán sárnehéz ragaszkodás és páni félelem nincs semmi ami kisütné az elszabadult áramokat a szívből hisz szíve sincs se teste mi magzati pózba gömbölyödne se keze mivel letörölné a tehetetlenség óceánját de arca sincs se könnyei nem maradt semmi nincs fémíz a szájban elmerült két fél világ között a luxus színeivel a felhordott rétegek egyszerre úgy leomlottak róla hogy saját örök létezését is kénytelen kétségbe vonni most bolyong ahogy benne bolyong a szenvedély de csak folyik nem létező kezeket szorongat mindennek ára meg határa mondták és szóltak jó előre a megszabadulás felé valamit kezdeni lehetne a tudással de használható mantra kellene bármilyen végső feloldódáshoz nem visz ösvény aztán megint a félelem és a fájdalom esszenciája újabb szinteken ömlik el a kétségbeesés mindezt még ezen a földön ebben az életben ahol már nem lesz felelőssége ráncokért öregségért ezentúl kizárólagos jogok nélkül se üvegtéglából rakott tiltások merednek áttetszik rajtuk a kísértés a vonzás ám onnan üresség és lehet hogy így marad talán hosszabb az örökké mint a most de bolondok gyönyörűsége eljövendő létezésekben hinni koldusként kapni véletlen alkalmakon mik nem visznek se előre se vissza úgy vannak mint az illúziók értelmetlenül tépnek nélkülük sincs és velük se tudni hová tart annyi imátlan nappal a megszentelt földek illatával rögönként jutva túl míg eljön az igazi idő és az elme magára marad démonaival a köztes létben go beyond*

Zaseban bardo um u međuopstanku usamljen ostaje toliko sam sa svojim demonima kao do tada nikad možda je roditi se bio tako zastrašujuće granica je to nepoznatog prelaza između žudnje i dangubljenja što sa sobom samo bremenitu privrženost i paničan strah tegli i nema ničeg što bi iz srca oslobođene struje ispraznio ta nema ni srca ni tela što bi položaj oblog zametka poprimio ni ruku čime bi okean  nemoći zbrisao ali nema ni lica ni suze nije ničeg ostao nema okus metala u ustima  između dva potonula polusveta sa bojama luksuza tako su se nagomilani slojevi odvojili sa njega da je prinuđen i u vlastito postojanje sumnjati sad tako luta negde kao što u njemu žudnja luta ali samo otiče nepostojeće ruke stiska sve svoju cenu i granicu ima rekli su i unapred upozorili prema oslobođenju sa znanjem nešto bi se moglo započeti ali trebala bi upotrebljiva mantra do bilo kakvog konačnog spokojstva ne vodi  staza pa opet po redu vožnje stiže esencija straha i bola očaj nove razine plavi i sve to još na ovoj zemaljskoj kugli u ovom životu gde više neće biti odgovoran za bore starost u buduće i bez isključivih prava iz staklenih cigli izgrađene zabrane strše preko kojih se kušnja i privlačnost naziru ali tamo praznina vlada i možda će i tako ostati valjda zauvek je duža od sadašnjosti ali slast ograničenih je verovanje u budućim postojanjima poput prosjaka držati se slučajnih prilika koje ni napred ni nazad ne vode postoje kao iluzije nerazumno kidaju niti ni bez njih ni sa njima ne zna se kuda smeraju dani bez molitve mirisom posvećene zemlje gromade prelazeći dok stiže pravo vreme i um u međuopstanku sa svojim demonima sam ostane go beyond* Prevod: Fehér Illés

*https://www.youtube.com/watch?v=6ygh0Lg2ulE

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html