Podolszki József Homokrajz – Crtež u pesku

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Homokrajz

Hosszú sivatag peremét kutatva kerengünk

félszeg ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal

a dobhártyákra tapadó sötétség ellen védekezünk

önricsajunkba belemerülve

és belevakulva a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba

tevevezetőink: árnytalan hitet! – így követelik

                    mindenkitől

félelemperzselte arcok maszkja köszön

s kiátkozzuk a nem köszönőket

már hálni se jár belénk a lélek

és nincs olyan vétek

mit egyetlen fanyar mosolyért el ne követnénk

itt a szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken

sürög a képzelt valóság

fű

    fa

        rügy

                virág

a flórára ruházott örökigazság

gyökérszárny

                   szár

                           ág és

                   levél

és hogy éppen ezért innen már menni s menekülni soha senkinek

nos: ezt

és csak ezt nem fogjuk fel soha

mert azért tartozunk mi is valahova

hosszú sivatag körellipszise rajzolja utunk

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 39. old.

Crtež u pesku

Istraživajući rub duge pustinje kružimo

rečima u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo

u vlastitu graju utopljeno

i od sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno

protiv na bubno opno zalepljenog mraka se borimo

naši kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga

                  tako zahtevaju

maske strahom oprženih lica pozdravljaju

i one koji ne pozdravljaju proklinjamo

duh i za vreme sna nas obilazi

i nema takvog greha

što ne bi učinili zbog jednog oporog osmeha

tu u sivilu na našim peskom poduprenim podijima

zamišljena stvarnost vrvi

trava

        drvo

                pupoljak

                              cvet

večna istina flore

korenje

            peteljka

                         grana i

            list

i baš zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome

dakle: to

samo to nikad ne shvatamo

jer ipak i mi negde pripadamo

naš put elipsa duge pustinje crta

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Barangoló törzsek – Nomadi

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Barangoló törzsek

Sátraik előtt

a sötétedés biztos határán

pipájuk füstje

szekercék éle

körbe barangol

szürkület kószál a lekek között

és a varázsló

minden titkok első tudója

is beleborzad

*

Puszták porát hordja a szél

csonka fűtövek közt lapul

készülődik már a sivatag

régi áldozások nem segítenek

vadászok hiába járnak oda

több napi lovaglás se kerít vadat nyilaikra

érintetlenül várják a csapdák a ravasz vadorzót

a halászok varsái is napra kerülnek

iszapos víztől sárosan

pásztorok barmai éles levelű gaznak megörülnek

veszőben az élet

bűbájos zacskók és dobok se hoznak változást

halotti torra se futja

hogy megnyugtassák a szaporán elhulló lelkeket

ember áldozat kell

mondja a táltos

meleg vére ahogy kiömlik

a szívben rekedt alvadt duzzadás

belei ráncos tüdőlebenye

még megmutatná mi honnan várható

s kiválasztják az ártatlanokat

kiket az ármány még ez ínségben is félve elkerült

és felszentelt karddal vad éneklések kürtök és dobok zsivajában

a legidősebb jós végzi a szertartást

mit fehér lován ülve néz néma iszonyattal a fejedelem

bor kerül az ivótülökbe

kézről kézre jár a vérrel sűrítet

de ez sem elég

a táltos most koponyát követel edénynek

abból igyanak áldomást hogy a csapásnak vége legyen

s történik minden kedve szerint

ám a puszták pora elülni nem akar

vadak az erdőbe halak a folyóba vissza nem térnek

szitkozódásokká nőtt könyörgések lármája hirdeti

beteljesül ím a végső ítélet

*

Táltos áll magában

nyugodt az arca nincsenek díszei

kezéből a bűvös szerszámok hiányzanak

szavára nem kíváncsi a had

kopják és íjak erősítik férfiak lelkét

az asszonyokkal meg nincs mit beszélni

szól hát a kúthoz kemény szavakkal

ám a kevés józanok már meg nem részegülnek

és a részegültek feje sem tisztul

forr a vér

fröccsen magasra a hadúr fája előtt

hol borral vegyítik és isszák a vezérek

öblös kupákból

hangjuk messzire zeng az eskütevőknek

*

Végszóra érkezik a pásztor

némán nézi a szétszéledőket

döntést hoztak itt a nemzetség férfiai

míg ő karámok közt figyelte füvek pusztulását

hallgatta barmok száraz hörgését

mert a víz a víz van kiveszőben

fonnyad a világ

itt van elhozta végső bizonyságát

minden romlásoknak

furulyacsonk lapul iszákjában

tenni kell tenni kell valamit emberek

mondja a kiürült sátortér előtt

da a szavaktól telített levegő

kiveti hangját

*

Távolra vetődött

barangoló törzsek

hazát keresnek

vándorlások kora

de akad közöttük hódításra termett

ki követni tudja a kóbor szellemet éji időben

és támadnak sűrű sorokba zárt harcos követői

isznak eskütevő vért a kupából

lesznek vezérei az eltévelyedett laza csapatoknak

kürt szava zeng hadak vonulnak

tárt még a világ

*

Csak dalai maradtak a kóbor nemzetségnek

legendákat cipel nyeregkápa alatt

múltat puhítva

barangol egyre

hazát énekelve

Forrás: Podolszki József Barna, Forum 1982. 19-23. old.

Nomadi

Ispred svojih šatora

na sigurnoj granici sutona

dim lula

oštrice sekira

kruži

među dušama sivilo luta

i vrač

prvi znalac svake tajne

takođe zadrhti

*

Vetar prašinu pustare nosi

između sakatih gomila trava se skriva

pustinja se već priprema

stara žrtvovanja ne pomažu

lovci u lov zalud kreću

njihove strele divljač ne nalaze

lukavog krivolovca stupice netaknuto čekaju

od mulja uprljane vrše ribara

na suncu samuju

stoka pastira oštrolisnom korovu se obraduje

život se gubi

promenu krasne kese i bubnjevi ne donose

i samrtna gozba izostane

da sve češće izgubljene duše umire

ljudska žrtva je potrebna

reče čarobnjak

kako njegova topla krv curi

u srcu zaostalo zgrušeno nabreknuće

njegova creva naborani zalisci pluća

još bi pokazali odakle šta se može očekivati

i izaberu nedužne

koje je zavera i u oskudici uplašeno zaobišla

i prosvetljenom sabljom u metežu divljih pesama truba i bubnjeva

obred nastariji prorok vrši

što poglavar na belom konju s užasom promatra

u kalež krvlju zgusnuto vino se sipa

iz ruke u ruku kola

ali ni to nije dovoljno

čarobnjak sad za posudu lobanju zahteva

da se udar sudbe završi neka halvaluk iz toga piju

i sve se prema njegovoj žeji dešava

ali prašina pustare se ne stiša

divljač u šumu ribe u reku se ne vraćaju

galama u proklinjanje pretvoreno preklinanje oglašava

zadnji sud evo ostvaruje se

*

Usamljeno stoji čarobnjak

lice mu je smiren ukrase skinuo

u ruci čarobne predmete ne drži

četa ge ne sluša

duše muškaraca koplja i strele jačajau

a sa ženama nema šta da se priča

pa tvrdim rečima bunaru govori

ali malobrojni prisebni više se zanesu

niti glave opijenih se ne bistre

krv ključa

ispred stabla poglavara visoko prsne

gde veziri sa vinom mešaju te

iz oblih pehara piju

glas zaverenika daleko se čuje

*

Pastir na kraju obreda stiže

razilazeće nemo gleda

muškarci plemena odluku su doneli

dok je on nestanak trave među oborima promatrao

suv hropot stoke slušao

jer voda voda se gubi

svet vene

tu je konačan dokaz

svake propasti

u prtnjači patrlj frule mu je

ljudi treba treba nešto učiniti

ispred ispražnjenog trga šatora kaže

ali glasovima pun vazduh

njegov glas potisne

*

U daljinu stigla

lutajuća plemena

domovinu traže

era seoba je

ali među njima i za osvajanje stvorenog ima

ko nestalan duh tokom noći pratiti zna

i ratoborni sledbenici u gustim redovima se javljaju

iz pehara krv zakletve piju

i raskalašene čete vezire će dobiti

čuje se rog vojske su u pokretu

svet je još otvoren

*

Od nomadskih plemena tek su pesme ostale

ispod sedla omekšavajući prošlost

legende nosa

o domovini peva

i neprekidno luta

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Halállal büntetnek – Smrću kažnjavaju

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Halállal büntetnek Béke honol mi több: túlzott óvatosság észlelhető a sztrájkfelhívás visszhangra nem talál aggodalomra nincs ok gyógykezelésen tartózkodik és normalizálódik az adminisztráció folytatnak késő éjszakába nyúló tanácskozást s az adósság felére máris van fedezet halállal büntetnek minden erőszakot

Smrću kažnjavaju Blažen mir je šta više: oprez se i te kako oseća poziv za štrajk je bez odziva nem razloga za zabrinutost administracija je na lečenju i normalizira se većanje do kasno u noć je trajalo te za polovinu duga već je pokriće nađeno svako nasilje smrću se kažnjava Prevod: Fehér Illés

Forrás: Barna, Forum 1982. 120. old. 

Podolszki József Mint – Kao

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Mint

...a mesékben

Gondolj rendezetlen dolgainkra. Hófehérke almájára. Hamupipőke táncára. Csipkerózsika álmára. Alma, tánc, álom. Meselétünk szentháromsága. Hegel pokolkörei, Dante dialektikája. Biblikus tökéletességünk. Vagyon, amint kell. Almabűn, táncvergődés, álomnyugalom. Önmagába visszahajló egyenes létünk. Vagyis görbére teremtett gerincünk. És most mondd: Tartása van bennünk a létnek. Mint a mesékben.

...a teremtésben

Egy hintaszékre fáj a fogam már hosszú évek óta. Hátra – előre. A hintaszékbe ülnék megbékélten. Hátra – előre. Mint a teremtésben.

...a készülékben

A csoda tudja miért, roszul sikerült temetések szaporodnak. Szaporodnak a temetések. Mint a tévéfilmek. Mire kikapcsoljuk a százezerszer is elátkozott rohadt készüléket.

...a fociban

A büntetőterületről bombázzák kapunkat. Védhetetlen labdák pergőtüzében szidjuk a sorsot. Bíróverés lesz ennek a vége.

...a disszertációkban

Vesd meg az ágyat és vetkőzz meztelenre. A tőbbi már szakértők és szemlélet dolga. Historikusan, geografikusan, pornografikusan is híred kelhet még.

...írásiában

Ez se, az se. Semmi és sehogy se. Csak a másképp más – rendületlenül. És rendeletlen.

...a valóságban

Kelj fel és járj.

Feküdj!

               Lelépni!

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 65 – 68 old.

Kao

...u bajkama

Na naše nesređene poslove misli. Na Snežaninu jabuku. Na ples Pepeljuge. Na san Trnove ružice. Jabuka, ples, san. Sveto trojstvo našeg sveta bajki. Hegelovi krugovi pakla, danteova  dijalektika. Naša biblijska savršenost.Imetak, kako treba. Greh jabuke, ples otimanja, san smiraja. Naš u sebe sagnut uspravan opstanak. To jest naša iskrivljeno stvorena kičma. I sad reci: Postojanje u nama ima svoje držanje. Kao u bajkama.

...u stvaranju

Odavno već stolicu za ljuljanje sa naslonom priželjkujem. Nazad – napred. U stolici za ljuljanje bi se udobno smestio. Nazad – napred. Kao u stvaranju.

...u uređaju

Ko zna zašto, umnožavaju se nepriklade sahrane. Sahrane se umnožavaju. Kao tv-filmovi. Na kraju se i sto puta proklinjan proklet uređaj isključi.

...u nogometu

Naš gol iz kaznenog prostora bombardiraju. Sudbu u kanonadi neodbranjenih lopti proklinjamo. Biće još i batinanje sudije.

...u disertacijama

Pospremi krevet i na gol se svuci. Ostalo je posao stručnjaka i gledišta. Poznat još i historiski, geografski, pornografski možeš biti,

...u pisaniji

Ni ovo, ni ono. Ništa i nikako. Samo je drugo drugačiji – nepokolebljivo. I nenajavljeno.

...u stvarnosti

Ustani i hodaj.

Lezi!

         Odstupi!

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Sámántalanodva – Bez moći Šamana

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Sámántalanodva Az öt éve halott Sáfrány Imrének Maestro, egyre gyakrabban gondolok rád, pedig hát én téged nem ismertelek. Néhány szervusz a klubban s a folyosókon, ennyi ha történt közöttünk. No, és a beszélgetés utolsó újvidéki tárlatod megnyitója után, a fene sem tudja már, miről. Vagyis korábban nem voltunk együtt. Össze se melegedtünk, fura betegséged kiringatott téged a temetőbe, amit alig találtunk meg a nagy rohanásban – mintha értelme lett volna még a pontosságnak –, és amiből aztán csak nehezen keveredtünk ki idegen sírok között botladozva, mert egy másik festőt is felkerestünk. A fülemben csengtek még a szomorúan szitáló gyászbeszédek, és közéjük szorulva, beléjük gabaljodva szállt a nagy fehér papír; valaki utánad dobta. Mintha csak ezután hajolnál majd fölé, vagy inkább mintha mindent letöröltél volna magad után: maradjon tiszta a hátrahagyott, és az egyre szabálytalanabbul cifrázó nyomok se zavarjanak minket, amelyek után úgysincs már miért iramodnunk, hisz eddig se követtünk, és ki tudja, talán bizony nem is szerettünk, amennyire egy másikat szeretni kellene, hogy nyugodtan elkerülhessük a temetőket nem motyogva a lehiggadt időben. Így gondolok rólad el-elkujtorgó értelemmel, mi önmaga köré csavarodva kúszik a májusi ég peremén lebukó Napba. Hova tartozhattál? És: Ki lehettél? Amúgy men – nem fájsz. S már én se fájok, csak állok és vigyázok: mi történik velünk. (1985)

Bez moći Šamana Pet godina mrtvom Imreu Šafranju Majstro, sve češće mislim na tebe, a ustvari nisam te poznavao. Nekoliko zdravo u klubu i na hodnicima, između nas ako se i toliko desilo. Da, i razgovor posle otvaranja tvoje zadnje novosadske izložbe, vrag već zna, o čemu. Ranije dakle nismo bili zajedno. Nismo se ni zbližili, tvoja čudna bolest te je na groblje odvela, što smo u velikoj jurnjavi jedva našli – kao da bi tačnost još nekog smisla imala – i posle iz čega smo se spoticajući između nepoznatih grobova jedva iskoprcali, jer smo i jednog drugog slikara potražili. Još su mi se otužni pogrebi govori u ušima odzvanjali, između njih stisnut, upetljan velik beli papir je lebdeo, neko je za tobom bacio. Kao da bi tek ubuduće sagnuo, ili rađe kao da si sve iza sebe brisao: neka zaostavština čista ostane, i neka nas ni išarani tragovi ne ometaju, za kojima ni ovako nemamo zašto da jurimo, pa ni do sada nismo te sledili, i ko zna, možda nismo te ni voleli, koliko bi jednog drugog trebalo voleti, da bi u istaloženom vremenu groblja mogli mirno, ne tapkajući zaobilaziti. Koji put odsutnim razumom tako razmišljam o tebi, kao o nekom ko u sebe umotano sa ruba majskog neba na zalazeće Sunce se penje. Gde si pripadao? I: Ko si ustvari bio? Inače čoveče – ne boli ti. I više ni meni ne boli, samo stojim i promatram: šta se s nama događa. (1985) Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki Jószef: Át, Forum 1988. 61-62. old.