Szabó Palócz Attila Október – Oktobar

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Október halványul a fény, estve lőn – az utcazaj szól engesztelőn

Oktobar svetlost se tami veče je vreva ceste se oglašava Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

Szabó Palócz Attila Jelenléti ív – Spisak prisutnih

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Jelenléti ív nem voltam jelen abban a versben, amelyben a saját lábnyomomba léptem, s nem is lehettem volna annál közelebb, ahogy a konyhaasztalnál ültem a kék abrosz megtört mintájába könyökölve zacskónyi paradicsom mellett korsónyi sörömmel a hamutartó most rozsdásan rám pöfög, hogy nyeljük el a csodálkozást, a csodálkozás vad dühét, a csodában megbúvó Verstündért hozott aranyával, aranyló színekbe ojtott mosolyával öngyújtó lángja lobban sörhab tapad meg bajszomon talán látom már, s talán csak látni vélem távolságtartásom, távolmaradásom néhány főbb okát mert ha nem volt jelen a versben, nem támolygott tört sorain csendben kötéltáncosként ki ponyvát, sem védőhálót nem használ, lucskos képpel hátrál meg belőle a lételem újabb konyhai motívum – szavaknak takarodója – a sótartó mellé ejtett hamu a pregnáns líra és a kifújt, messzibe eresztett cigifüst néma lírikusa… kit kiszolgált a lét messzibe röppent összekongó szavak sorozata kísérte lépteit ahogy megtelt és ereszkedett, ahogy a múló pillanattal versenyre kélt, ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is elalélt

Spisak prisutnih u onoj pesmi u kojoj sam u vlastiti trag stopala stupio, nisam bio prisutan, a nisam mogao biti ni bliži kako sam sa kriglom piva gomilom paradajza na prelomljene šare plavog stolnjaka nalakteći pored kuhinjskog stola sedeo pepeljara sad zarđalo u lice mi pućka, da progutamo čuđenje, divlji bes čuđenja, u čudo skrivenu Vilu pesme zajedno sa njenim zlatom, u pozlaćenu boju kalemljenim osmehom plamen upaljača bukne na brkove mi pena piva se lepi možda već vidim, možda samo mi se čini da vidim nekoliko glavnih razloga mog držanja odstojanja, odsustvovanja jer ako u pesmi nije bila prisutna, poput pelivana na njenim slomljenim redovima nije teturala, koja ponjavu, niti zaštitnu mrežu ne koristi, iz nje moje biće ukaljanim licem se povlači nov kuhinjski motiv – povečerje reči – nemušt liričar kraj slanika bačenog pepela sudbonosne lire i izduvanog, u daljinu puštenog dima cigara… koga je opstanak opslužio, kako se ispunio i spustio se, kako sa prolazom trenutka se takmičio, kako i u pepeljari zaboravljena cigareta se ugasio, njegove korake u dalj odletelo skladan niz izraza pratio Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

Szabó Palócz Attila Titokvirág – Cvet tajne

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. 

Titokvirág szigorból nyírom a kertet hogy ne lásd a gazt mely kiveri lelkemet a lenyírt fűszálak csomókban hevernek s a csimbókok friss nedvén megcsillan a napfény szigorból nyírom a kertet hogy ne teremjen benne titokvirág mely elrejti vétkemet kapanyomokból árkolok fedezéket s a göröngyök friss porán áttör a napfény szigorból írom a verset keresetlen szavak bősz halmaként mely dühömből serked sok-sok versláb és rím lesz bunkerem s a hízott sorok betűtengerén feloldoz a napfény Radovis, 2017

Cvet tajne vrt iz strogosti kosim da korov što na mojoj duši raste ne bi primetila okošene vlasi trave u gomilama leže a na svežem soku kamara zrak sunca  zablista vrt iz strogosti kosim da u njemu šta moj greh skriva cvet tajne ne raste zaklon od tragova motike gradim a svež prah grumena zrak sunca probija vrt iz strogosti kosim poput razjarene humke prostih izraza šta iz mog besa niče potaja mi je iz bezbroj stopa i rima sazdana a na moru slova udebljalih redova zrak sunca me oslobađa Radovis, 2017 Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila Verstündér – Vila pesme

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Verstündér tisztázatlan körülmények között döbbent rá magányára elesettségére… elveszett… fel sem fedezett… rejtőzködő… megbúvó… esendőségére a Verstündér, aki csak állt némán, önmagában, lakótelepi lakásának ablakában, kinn parkoló autókra látott családos… gyermekes… magányos… pénzes… szegényes… emberek gyűjtőhelyén, s mind-mind esetlenül összezárva, csak a folyosófordulóban, a lépcsőházban… korlátok között… a postaládán… jelzi, hirdeti a diszkrét felirat, hol kézzel írva… hol meg lézernyomtatón kifejtve, hogy igen, igen… igen... igen… itt lakik a Líra itt született… itt is élt… innen is kísérték utolsó útjára… itt volt felravatalozva… emléktábla hirdeti majd egyszer sokára, hogy itt volt a Líra otthona, s a lant… s még a negyedik emelet előbb, de a harmadiktól is lejjebb, s alant… ahol ma még a Verstündér áll némán, egymagában – ki lesz, ki rányitja az ajtót? – ki lesz, ki mosolyt hoz arcára, ki üdvözli majd ismerősként… a Verstündér vendéget vár teára rooibos… tejbubi… vadcseresznye gyümölcstea… ahogy magad is mondanád,  ahogy csendben neszez elfeledten, csillám villan leplezetlen, s idegen arcból fényt riant, ahogy a jármű ajtaját bezárva serényen a lépcsőház ajtókódját pipálva ki fürge léptekkel a látóhatár szélétől elriad

Vila pesme među neraščišćenim okolnostima Vila pesme svoju samoću bedu... izgubljenu... nikad otkrivenu... skrivenu... pritajenu... grešnost zaprepašćeno je konstatirala, u svojoj samoći, u nekom naselju u prozoru svoga stana samo je nemo stajala, vani, na zbornom mestu porodičnih... familijarnih... usamljenih... imućnih... siromašnih ljudi parkirane automobile videla, i svi svi su nezgrapno sabijeni, tek u zavijutku hodnika, u stubištu... između ograda... na poštanskom sanduku... diskretna oznaka označava, oglašava, kat-kad rukom pisano... kat-kad laserom štampano, da da, da... da... da... Lira tu stanuje tu je i rođena tu je i živela i odavde je na poslednji put ispraćena... na odar tu je bila položena... jednom će spomen ploča oglasiti tu je bio dom Lire, i flaute... još pre četvrtog sprata, ali i od trećeg niže, a dole ... gde još danas nemo, usamljeno Vila pesme stoji – ko će, ko će na njena vrata pokucati? – ko će na njeno lice osmeh mamiti, ko će nju kao poznanicu pozdraviti... Vila pesme gosta čeka da bi čaj popili rojbos... varenika... divlja trešnja čaj od voća... kako bi i ti sam rekao, kako u tišini zaboravljeno vrnda, neskriveno tinja zablista, a sa tuđeg lica svetlost se odbila, kako nakon zatvaranja vrata vozila revnosno kȏd vrata stubišta raskanta hitrim koracima od ruba vidokruga strunila Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

Szabó Palócz Attila Fordulatszám – Broj okretaja

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Fordulatszám mikor a tervek az oldalukra dőlve elhevernek itt, már csak a kataklizmák halmozódnak ránk

Broj okretaja na bok naslonjeni planovi kad tu prilegnu, na nas već samo kataklizme gomilaju Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila Jugoszlávia – Jugoslavija

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Jugoszlávia Halvány esti perverzió Domonkos István Kanada című versének motívumaira jugoszláviában mindenki jugoszláviai jugoszláviában jugoszláv évek múlnak híres a jugoszláviai éhség a jugoszláviailag fagyasztott jugoszláv vér velőscsont máj és vese a jugoszláviai szárított gyümölcs jugoszláviában mást sem hall a jugoszláv csak azt hogy jugoszlávia jugoszlávia a jugoszláviai kínai is jugoszláviai jugoszláviában ha jugoszláviailag kifogásolható is jugoszlávsága jugoszláviában mindenki lopja a jugoszláv tejet a jugoszláv sarkon a jugoszláv ékszerek jugoszláviai üvegfalak mögött jugoszláviailag őrizettek jugoszláviában senkinek sincs szeretője (mindenki úgy segít magán ahogy tud leggyakrabban jugoszlavizál) a jugoszláv rendőrök nem tudnak gitározni jugoszláviában a házfalak nem golyóállók a jugoszláviai páncélszekrények falában jugoszláv homok csillog jugoszláviában a börtönőröknek rossz a lehelete jugoszláviában nincs színházi egylet híres a jugoszláv univerzális ragasztó jugoszláviában tűrhetően lehet ragasztani a jugoszláv ragasztás örökös jugoszláviában csúszósak a háztetők a jugoszláv erdők meg vannak világítva a jugoszláviai stadionok veszélyesek mert be vannak kerítve szolid jugoszláv kerítés jugoszláviában esténként mindenki a kikötőben ácsorog jugoszláviából sohasem indul hajó

Jugoslavija Bleda večernja perverzija na motive pesme Kanada Ištvana Domonkoša u jugoslaviji svi su jugoslaveni u jugoslaviji jugoslavenske godine teku poznata je jugoslavenska glad jugoslavenski smrznuta jugoslavenska krv kost sa srži jetra i bubreg jugoslavensko sušeno voće u jugoslaviji sem jugoslavija jugoslavija jugoslaven ništa drugo ne čuje u jugoslaviji i jugoslavenski kinez je jugoslaven iako njegovo jugoslavenstvo jugoslavenski može se osporiti u jugoslaviji svako krade jugoslavensko mleko na jugoslavenskom uglu jugoslavenski nakiti iza jugoslavenskih staklenih zidova jugoslavenski su čuvani u jugoslaviji ljubavnika niko nema (svako na svoj način pomaže sebi najčešće jugoslavizira) jugoslavenski policajci ne sviraju na gitari u jugoslaviji zidovi nisu od metaka osigurani u zidovima jugoslavenskih trezora jugoslavenski pesak sjaji u jugoslaviji tamničari loš zadah imaju u jugoslaviji nema udruženje pozorišta znamenit je jugoslavensko univerzalno lepilo u jugoslaviji pristojno se lepi jugoslavensko lepljenje je večit u jugoslaviji krovovi su klizavi jugoslavenske šume su osvetljene jugoslavenski stadioni su opasni jer su ograđeni solidna jugoslavenska ograda uveče u jugoslaviji svi su u pristaništu iz jugoslavije brod nikad ne krene Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://szabadmagyarszo.com/2018/08/17/jugoszlavia/

Szabó Palócz Attila Havas akt – Akt u snegu

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Havas akt didergő nő a téli tájban ahogy odarajzolta a képzet térde remeg a hóbuckában s lassan jeget olvaszt a gondolat a hulló pelyhek mint holmi elvetemült zarándokok hosszú útra indulnak az éjsötétben az olvadó jégcseppek mint holmi elevenen izzó zsarátnokok mágikus jeleket égetnek a bőrbe didergő női test a téli tájban havas dombról elnyúltan lebucskázó mágikus jelekkel teljes hevenyészett képzet didergő nő a téli tájban ahogy magára hagyta a vágy bokája latyakot olvaszt a vászon jegére

Akt u snegu u zimskom kraju žena cvokota tako kako je mašta tamo nacrtala drhte joj kolena a slutnja polako led otapa pahuljice koje padaju poput nekih okorelih skitnica na dalek put kreću u mraku kapi leda koje se otapaju poput nekih živih užarenih varnica kožu magičnim znacima markiraju u zimskom kraju žensko telo cvokota sa snežnog brežuljka produženo tociljajuća magičnim znacima ispunjena sklepana predstava u zimskom kraju žena cvokota kako žudnja samoj sebi prepustila na led platna gležnjača njena kaljužu stvara Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila Pályatársak – Sapatnici

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Pályatársak Közös már nincs is bennük szinte semmi sem; összefűz a seb…

Sapatnici Od zajedničkog ništa nisu spasili; rane spajaju... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila Játszmák – Partije

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Játszmák voltam már bérced, mint a meglelt oltalom, szemedben pára, és lendülnék túl azon, mit a számtalan bús, idegen szerepkör már ránk aggatott

Partije bio sam ti već ćuvik, poput nađenog skloništa, u tvojim očima para, i prekoračio bi to, što je bezbroj otužnih, stranih uloga na nas natovarila Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila Tehertételek – Iskušenja

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Tehertételek kértelek volna másra is talán, mit még sejtés sem jelez, kértelek volna, ha nem holmi rejtjel ez; lápos révben őszi est, ennek terhe csak…

Iskušenja možda bi te i na nešto drugo molio, to što još ni slutnja ne nagoveštava, molio bi te da nije skrivena oznaka; na močvarno pristanište jesensko veče pada, teret toga samo... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző