Dijana Tiganj Strancu poznaniku – Ismeretlen ismerősnek

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Strancu poznaniku  (umjesto zbogom) Koloseum. Stojimo kao dva rimska ratnika, učaureni u oklope sopstenih misli, egoizma, jedno naspram drugog, i gledamo kako krvare rane od naših riječi po našim tijelima, čekajući ko će da zada posljednji udarac. Neće niko. U ljubavnim igrama naći ćemo zadovoljstvo. I okrenućemo se. Otići. Ponosni. Ranjeni. Kao da nikada ništa nije bilo ( možda i nije).

Ismeretlen ismerősnek (isten veled helyett) Colosseum. Két római harcosként állunk, gondolatainkba, önimádatunkba zárkózottan, egymással szemben, és lessük a kimondottaktól ejtett sebekből hogyan vérzünk, várva, ki adja az utosó ütést. Senki sem. Élvezzük az imádat nyújtotta mámort. És megfordulunk. Tovább állunk. Büszkén. Sebesülten. Mintha soha semmi sem  lett volna (talán nem is volt). Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dijana Tiganj Bila sam – Voltam

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Bila sam 

Dijete što te sanjalo.

Djevojčica što te pred kućom čekala.

Sestra koja te molitvom čuvala.

Tvoje rebro.

Trbušna plesačica na čijim bokovima je počivao tvoj mir.

Ljubavnica. 

Konkubina koja se pretvarala u požudu.

Pokajnica. 

Grješnica.

Majka koja te u mukama rodila.

Robinja šta se pred tvoje korake prostirala.

Usputna zabava između dva dima.

Gorak ukus u ustima i gadljiva grimasa.

Amnezija.

Poništena poštanska markica.

Bila sam.

Nekad.

Izvor: autor

Voltam

Álmodozó gyerek.

Ajtó előtt rád váró kislány.

Érted imádkozó nővér.

Bordád.

Hastáncosnő akinek csípőjén nyugalmad nyugodott.

Szerető.

Sóvárgássá változott ágyas.

Vezeklő.

Bűnöző.

Téged gyötrelmek között szülő anya.

Lépteid alatt elterülő rabszolga.

Két füst között futó kaland.

A szájban keserű íz és visszataszító grimasz.

Amnézia.

Megsemmisített bélyeg.

Voltam.

Egykor.

Fordította: Fehér Illés

Dijana Tiganj Dječaku – Suhancnak

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Dječaku Misliš da je lako, mili moj dječače, voljeti ženu isprljanu prošlošću, bičevanu lažima, graditi snove na izgubljenim nadama, izigranim  osjećanjima, neispunjenim obećanjima? Da li su dovoljno snažne tvoje mlade ruke da zagrle sva moja razočarenja, sve porušene ideale, umrljanu maštu, da obrgle sve napukle komadiće mene? Mogu li tvoje mlade godine da podnesu moje iskustvo, sarkazam, nepovjerenje prema tebi , svijetu, da shvate moje moju hladnoću, moj nagli muk u sred rečenice, odmahivanje rukom I " Nema veze..." onda kad ima veze... Itekako ima veze... I dok pucaju šavovi kojima me spajaš? Samo mi reci, moj čupavi dječače, da li ćeš svojim osmjehom zaliječiti sve rane i natjerati me da vjerujem da je to ljubav, da pojma nemaju godine moje i da nikad nijesam voljela ovako ? Na kraju... Ne, nema kraja. Jer nema ni početka... Mi smo još uvijek na predpočetku. A ja sanjam, mili moj mladiću, odgovore tvoje i u maštanjima tragam za sjećanjem kako je to biti voljen..

Suhancnak Én kedves suhancom, gondolod könnyű a múlttal szennyezett, hazugságokkal korbácsolt nőt szeretni, álmokat elveszített hitre, kijátszott érzelmekre, teljesítetlen ígéretekre építeni? Fiatal karjaid elég erősek-e ahhoz, hogy csalódásaimat, lerombolt eszményképeimet, bemocskolt képzeletemet átkarolják, töredezett énemet körülfonják? Ifjúságod képes-e tapasztalataimat, gúnyos mívoltomat, írántad, világgal szemben tanúsított kétkedésemet elviselni, ridegségemet, hirtelen félbeszakadt mondataimat, kézlegyintéseimet   És „Dőreség...” mikor nem is dőreség... Mikor semmiképp sem dőreség... És rám szabott varrataid szakadnak, megérteni? Modd csak, kedves kócos suhancom, mosolyoddal sérüléseimet begyógyítod-e és rám kényszeríted-e a hitet ez szerelem, és az eddig átéltek semmisek és így még soha nem szerettem? A végén... Nem, nincs vég. Mert kezdet sincs... Mi még mindig kezdetek előttiek vagyunk. De álmodozok, kedves ifjúm, válaszaidról és képzeletemmel emlékeimet kutatom milyen is mikor szeretnek... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dijana Tiganj Jelovnik za ljubavnike – Étlap szerelmeseknek

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Jelovnik za ljubavnike Vještica sam.  Spremam ti večeru. Zavešću te. Poješću ti srce.  Uzimam nož  i režem bilje kojim ću tu utrobu u  požudu pretvoriti. Jezikom oštricu kušam. Kašikom miješam smjesu. Tučkom ti ponos mrvim  i muški ego gnječim. Ostaće od tebe samo mrve Krpom obrisane. U vrelim tiganju  jezik ću ti ispeći. Oklagijom ću ti riječi  u tijesto pretvoriti.  Sve će ići glatko.  Viljuškom ću ti oči probosti. Vidjećeš samo mene. U zarđalom tanjiru serviraću  drugima sliku naizgled  srećnog para.

Étlap szerelmeseknek Boszorkány vagyok. A vacsorát neked készítem. Meghódítalak. Szívedet felfalom. Fogom a kést és zöldséget szeletelek azzal amellyel ezt a gyomrot sóvárgássá változtatom. Az élét nyelvemmel próbálom. A keveréket kanállal keverem. Büszkeségedet termővel zúzom és férfi mívoltodat sajtolom. Csak morzsák maradnak belőled Ronggyal letöröltek. Nyelvedet forró serpenyőben égetem. Szavaidból nyújtófával metéltet készítek. Minden oly magától értetődő. Szemedet villával döföm át. Majd csak engem látsz. Rozsdás tálcán tálalom a vendégeknek a látszólag boldog pár képét. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2017/11/poezija-dijana-tiganj.html

Dijana Tiganj Kažu – možda je to samo navika – Mondják – talán ez csak szokás

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Kažu – možda je to samo navika

Kažu

Možda je to samo navika

To što osjećam tvoju blizinu

Udaljenu tačno 218 kilometara

Zračnom linijom

Ili nešto više kopnom.

Što gubim dah dok tražimo

Pravu riječ na različitim jezicima

(a zapravo istim)

Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.

Što se razumijemo

Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike

I rapravljamo se

Je li "volin" ili "volim"

I što vri krv u venama dok naslućujemo

Odgovor onog drugog.

Kažu

To je samo zabluda

Što prećutimo muzikom i

sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija

Sve ono što nemamo hrabrosti

Za reć'

Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.

Istorija.
Povijest.

Istine i laži o vjekovima mrtvim i

Ostale razlike koje se pružaju

Između nas

Kao plavetnilo mora

I vrhovi Loveća.

Hvatajući se kao davljenici

za slamku

Za jedinu stvar koja nas spaja.

Kažu

To će proći...

Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.

Suviše razlika između dva tijela

Koja se nikada nijesu dotakla,

Dok noćima u mislima

Prožimaju se i postaju jedno.

I kako objasniti takvima

Da razlike ne postoje

Sve dok se po otkucajima srca

Različitih jezika

Savršeno razumijemo...

Izvor: http://www.insp.rs/2017/10/dijana-tiganj-kazu-mozda-je-to-samo.html

Mondják – talán ez csak szokás

Mondják

Talán ez csak szokás

Mert légvonalban

Pontosan 218 kilóméterről

Vagy szárazföldön valamennyivel többről

Érzem közelléted

Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven

(tulajdonképpen ugyan azon)

Keressük eláll a lélegzetem

És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.

Mert megértjük egymást

Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk

És vitatkozunk

„Szeretlek-e” vagy „széretlek”

És míg várjuk a másik válaszát

ereinkben forr a vér.

Mondják

Egyszerű tévedés

Az hogy zenével és

néhány jelentéktelen fekete-fehér fényképpel

Elhallgatjuk minazt amit

A korlátok

Miatt nem merünk kimondani.

Kilóméterek.

Történelem.

Hagyományok.

A tengernyi kékként

És Lovćen csúcsaként

közöttünk élő

Tények és koholmányok a régen halottakról

És az egyéb különbségek.

Fuldoklókként kapaszkodunk

a szalmaszálba

Az egyetlen dologba, ami összeköt bennünket.

Mondják

Elmúlik...

Kapzsi vágy csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.

A soha nem érintkezett két test

Között túl sok a különbség

De éjjel gondolatban

Egybe forrnak.

És az ilyeneknek hogyan megmagyarázni

Mindaddig míg szívverésük

Bár különböző nyelveken

Tökéletesen értik egymást

Különbségek nem léteznek...

Fordította: Fehér Illés