Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25.
decembar 1975. –
Bonton |
Bonton |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25.
decembar 1975. –
Bonton |
Bonton |
Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25.
decembar 1975. –
Put u etar |
Az éterbe vezető út |
Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25.
decembar 1975. –
Trenutak postanka
Šest je dana Božjeg delanja
jedva početak ljudskog nastanka.
Jer da je sve te dane neumorno stvarao,
a da sedmog nije seo sa počine,
ništa ne bi postojalo.
Bio bi to goli pejzaž bez priče.
Bezglasna bi tela prostranstvom tumarala
lišena značenja, smisla i cilja.
Sedmog su dana nastali snovi,
tajne želje,
misli – nepokorne, grešne,
tuga i radost, razdraganost,
naga tela u jezerskoj vodi,
dugo zurenje u ogledalo,
stajanje na ivici ponora
a svesno odolevanje padu.
Sedmog se dana
na zamrznutu zemlju pahulja spustila nečujno,
poput reči Božje, mudre, na dno ljudske duše.
Da nije tog sudbonosnog dana,
ni zrno ne bi pustilo klicu,
ni izvilo radoznali vrat ka zraku,
niti bi Luna ikada pošla unazad
po nebeskom svodu,
a konji nikad ne bi poleteli,
ribe ne bi progovorile.
Tog je dana telesnog počinka
čovek ugledao sebe u ženinim očima
i razumeo svrhu sveta.
Izvor: autor
A teremtés pillanata
Isten hatnapos munkája
az emberiség keletkezésének éppen csak kezdete.
Ezeken a napokon fáradhatatlanul dolgozott,
de ha a hetedik napon nem pihen meg,
semmi sem létezne.
Mese nélküli pusztaság lenne.
Néma testek csatangolnának a térben,
hasztalanul, feleslegesen, céltalanul.
A hetedik napon keletkeztek az álmok,
a titkos vágyak,
a gondolatok – szófogadatlanok, vétkesek,
a bánat és az öröm, az ujjongás,
meztelen testek a tóban,
a tükörben hosszas szemlélődés,
álldogálás a szakadék szélén,
de a zuhanás tudatos elutasítása.
A hetedik napon
pihe hullott a fagyos földre, nesztelenül,
Isten bölcs szavaként, az emberi lélek
mélyére.
Ha nincs az a sorsdöntő nap,
a mag sem csírázna,
kíváncsian a magasba a nyak sem nyúlna,
a mennybolton
a Hold hátrafelé sosem mozogna,
a lovak soha nem repülnének,
a halak nem szólalnának meg.
A test teremtésének azon a napján
az ember meglátta magát a nő szemében
és megértette a világ rendeltetését.
Fordította: Fehér Illés