Vozári Dezső (Deže Vozari)
(Igló, 1904. február 13. – Budapest., 1972. november 20.)
Szerény románc
Borokban ittalak
húsokban ettelek
kútban kutattalak
dalban füleltelek
ízleltem ízedet
hallgattam hangodat
hazudtam szépeket
szépen dicsértelek
mondtam: szemed olaj!
Súgtam: nyakad torony!
Lihegtem: fényeket
gyújtsatok, merre jár,
de nincs már egy szavam
mit adjak még neked?
A szekfű elvirult
könnyem már elapadt
és ha egy éjjelen
ahonnan nincs tovább
elalszom válladon
álmodnom sincs kivel.
Skromna romansa
S vinom te pio
s mesom te jeo
u česmi tražio
u pesmi našao
okusih tvoj ukus
osluškivah tvoj glas
lepote lagah
lepo te čarah
rekoh: oči su ti ulje!
Šapnuh: vrat ti je kula!
Dahtah: gde se ona
kreće, svetla palite,
nemam više reči
šta još tebi dati?
Uvela je ruža,
osušile suze
ako jedne noći
na samom kraju
zaspim ti u krilu
s kim da snivam?
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi Sad.
