Keresés ebben a blogban

2012. július 17., kedd

William Wordsworth: We are seven - Heten vagyunk




William Wordsworth (1770-1850)

 



We are seven

A simple child, dear brother Jim,
That lightly draws its breath,
And feels its life in every limb,
What should it know of death?

I met a little cottage girl,
she was eight years old, she sad;
Her hair was thick with many a curl
That cluster´d rounkd her head.

She had a rustic woodland air,
And she was wildly clad;
Her eyes were fair, and very fair,
-Her beauty made me glad.

´Sisters and brothers, little maid,
´How many may you be?´
´How many? seven in all´ she said,
and wondering looked at me.

´And where are they, I pray you tell?´
She answered, ´Seven are we,
´And two of us at Conway dwell,
´And two are gone to sea.

´Two of us in the church-yard lie,
´My sister and my brother,
´And in the church-yard cottage, I
´Dwell near them with my mother.´

´You say that two at Conway dwell
´And two are gone to sea,
´Yet you are seven; I pray you tell
˝Sweet Maid, how this may be?´

Then did the little Maid reply,
´Seven boys and girls are we;
´Two of us in the church-yard lie,
´Beneath the church-yard tree.´

´You run about, my little maid,
´Your limbs they are alive;
´If two are in the church-yard laid,
Then ye are only five.´

´Their graves are green, they may be seen,´
The little Maid replied,
´Twelve steps or more from my mother´s door,
´And they are side by side.

´My stockings there I ofteen knit,
´My kerchief there I hem;
´And there upon the ground I sit-
´I sit and sing to them.

´And often after sunset, Sir,
´When it is light and fair,
´I take my little porringer,
´And eat my supper there.

´That first that died the little Jane;
´In bed she moaning lay,
´Till God released her of her pain,
´And then she went away.

´So in the church-yard she was laid,
´And all the summer dry,
´Together round her grave we played,
´My brother John, and I.

´And when the ground was white with snow,
´And I could run and slide,
´My brother John was forced to go,
´And he lies by her side.´

´How many you are then,´ said I,
´If they two are in Heaven?´
The little Maiden did reply,
´O Master! we are seven.´

´But they are dead, those are dead!
´Their spirits are in Heaven!´
´Twas throwing words away; for still
The little Maid would have her will,
And said, ´Nay, we are seven!´





Heten vagyunk

- - - - Egy egyszerű gyermek
Ki még virágot szedhet minden ágról
Életet érez minden tagjában:
- Mit tudjon az még a halálról?

Egy falusi lánykát találtam,
Nyolc évesnak mondá magát.
Tömött haja három négy fonadékban
Vevé körül fejét és homlokát.

Tekintete, ruhája, mint virágé,
Mely erők rejtekébe nőtt.
Szeme oly szép volt, oly nagyon szép
Gyönyör volt néznem őt.

Hányan vagytok testvérek, gyermekem,
Együtt véve fiú és leány?
- „Hányan? Heten vagyunk!“ felelt
S bámulva tekintett rám.

„S hol vannak ők?“ Kérdem tovább.
 - „Heten vagyunk, - felelt, -
Kettő a városban lakik benn,
Kettő tengerre kelt.

Kettő a temetőben fekszik,
Egy fiú s egy leány.
Mi ott lakunk közel hozzájok,
Én és édesanyám.“

 „Kettő van a városban, mondod,
Kettő van a tengeren; -
S mégis heten vonátok együtt?
Hogyan lehet ez gyermekem?“

S a kis lány megint felelt:
- „Együtt heten vagyunk, igen;
Kettőnk a nagy fa alatt nyugszik
A temetőnek mélyiben.“

„De míg te élsz, vígan szaladgálsz,
Kis pillangók után...
Kettő a temetőben alszik:
Így hát öten vagytok csupán!“

- „Sírjaik zöldek, szólt a lány,
Ott egymás mellett nyugszanak;
Házunktól, melyben mi lakunk,
Tíz-húsz lépésre csak.

Ott szoktam kötögetni gyakran,
Vagy varrogatni etvelig.
Leülök a sír zöld füvébe,
Ott ülök s dalolok nekik.

Sokszor, ha már a nap lement,
Szelíd az est, s ahold  jő fel:
Kis kosarammal kimegyek,
S vacsorámat ott költöm el.

Előbb a kis Johanka halt meg,
Nyögött ágyán keservesen,
Míg isten feloldozta végre,
És akkor meghalt csendesen.

Letették a zöld temetőbe,
Ott alszik sírja fenekén,
Sírja körül ott játszadoztunk
Egész nyáron, Jánoska s én.

De mikor a hó esett a földre,
És a tó befagyott:
Jánoska is nagyon beteg lett.
És aztán ő is elhagyott!“

„Hányan vagytok hát kis leánykám,
Ha kettő túl az életen?“
 sírva felelt a kis leányka:
- „Heten vagyunk uram, heten!“

„De kettő halva, lelkök égben,
Testök sír mélyiben...“
- Mind hasztalan erőlködésem.
A lányka megmaradt hitében:
“Heten vagyunk uram, heten!“

                               Szász Károly fordítása


 

2012. július 12., csütörtök

Nagy László Ki viszi át a szerelmet – Ko će ljubav preneti




Nagy László - Laslo Nađ
(Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)



Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!


Ko će ljubav preneti

Kad stvarnost moja zauvek nestane,
kome će svirati cvrčak sa grane?
Čiji će dah grejati zamrzlo drveće?
Kome će duga biti raspeće?
Ko će topiti kamene
gromade do livade meke?
Ko će gledati te kose, žile
iz tvrdog zida izvirile?
I opustošenim nadama
iz kletvi ko će zidati hram?
Kad stvarnost moja zauvek nestane,
ko će tad plašiti zlokobne vrane!
Na drugu obalu ko će još smeti
držeći zubima Ljubav preneti!
                                               Prevod: Fehér Illés
                                               Objavljeno: Putevi, 32: br. 2-3, 1986. i
                                                                  Ezüst híd - Srebrni most (2011)
                                                                  Családi kör – Novi Sad.

Nagy László Himnusz minden időben - Himna u svako doba


Nagy László - Laslo Nađ
(Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)

Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
   Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!


Himna u svako doba

Ti s duginim obrvama,
Kćerko sunca s krilom žara
Testero od dijamanta
   Lepoto, ti mi pomozi!

Nežna pastirko švrljuga,
Stvoritelju sjaja juga,
Oličenju mramornog stuba,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Plod s doline bez života,
Skriveni osmeh ikona,
Na hramu zlatna kupola,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Kobilo zbog trofeja gonjena,
U pobunama plamteća,
Za vezane jasna zvezda,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Vidarka za rane s ratišta,
Topli dom za beskućnika,
Opojna, slatka magija,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Pospanka sa vašarišta,
I u bedi plesačica,
Novogodišnja glasnica,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Beta-zrakom titrajuća,
Nakaze odbacujuća,
Nad morima vladajuća,
   Lepoto, ti mi pomozi!

U svakom vremenu znana,
Oduvek nošena nada,
S čarima nadljudski-snažna,
   Lepoto, ti mi pomozi!

Koja moju ruku meri,
Sa mnom isti jastuk deli,
Svojom pesmom vrane slepi,
  Lepoto, ti mi pomozi!

Ako padam od užasa,
Ako me drskost napada,
Ako grize noćna strava,
  Lepoto, ti mi pomozi!

Pravda je: vlastita pravda,
Moja je moć beskonačna,
Krasi me oklop i sablja!
  Lepoto, ti mi pomozi!

Dvorište se obasjava,
Čađ i krv se blagoslovljava,
Na ruci mi golub spava,
  Lepoto, ako ćeš mi pomoći.

                                        Prevod: Fehér Illés      
                                    
                                       Objavljeno: Ezüst híd - Srebrni most – 2011.
                                                         Családi kör – Novi Sad.