Petőfi Sándor (Šandor Petefi)
(Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?)
A négyökrös szekér
Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Na volujskim kolima
Ne zbi se u Pešti to što čujete.
Tamo nema stvari ko u romanima.
Gospodski članovi družine
Sedoše u kola i krnuše njima.
Išli su kolima, ali volujskima.
Dva para volova činjahu zapregu.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.
Svetla noć beše. Na nebu luna;
Iđaše bleda sred mutnih oblaka,
Ko tužna gospa što svog muža
Grobni hum traži između raka.
Vetar-trgovac u polju što spava
Kupovaše slatki miomir od grana.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.
U društvuu tada bejah i ja lično,
I baš mi Eržika seđaše s desna,
Ostali članovi družine
Pričahu priče, čula se i pesma.
Ja sam sanjareći rekao Eržiki:
„Da l da izaberemo jednu zvezdu za nas?”
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.
„Da l da naberemo jednu zvezdu za nas?”
Rekoh Eržiki duha razdragana,
„Zvezda će nas vratiti jednoć
Blaženom spomenu prošlih dana,
Ako nas sudba rastavi još danas.”
I izabrasmo jednu zvezdu za nas.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.
Prevod: Danilo Kiš
The Cart with Four Oxen
All this did not happen in Budapest -
Things so romantic do not happen there.
The gentle members of our company
Climbed on the cart, but a cart drawn by oxen,
Two pairs of oxen formed the postilion.
And down the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
Things so romantic do not happen there.
The gentle members of our company
Climbed on the cart, but a cart drawn by oxen,
Two pairs of oxen formed the postilion.
And down the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
The night was light. A pallid moon was shining;
Wove in and out from behind tattered clouds,
Like a sad lady seeking in the graveyard
Her husband's grave in between tired crowds.
A mercurial wind came to the meadows
Stole sweet fragrance from grasses, and was gone...
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
Wove in and out from behind tattered clouds,
Like a sad lady seeking in the graveyard
Her husband's grave in between tired crowds.
A mercurial wind came to the meadows
Stole sweet fragrance from grasses, and was gone...
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
I myself was in that company, and
I was sitting next to gentle 'Lisabet -
The other members of the company
Were talking or singing a chansonette.
I was lost in dreams and said to 'Lisabet:
"Shall we select a star now for our own?"
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
I was sitting next to gentle 'Lisabet -
The other members of the company
Were talking or singing a chansonette.
I was lost in dreams and said to 'Lisabet:
"Shall we select a star now for our own?"
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
"Shall we select a star now for our own?"
Repeated 1, dreaming aloud, to 'Lisabet,
"The star will guide us back in future days
To memories of past-time happiness
If fate should separate us from each other..."
And so we chose a star for our own.
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
Repeated 1, dreaming aloud, to 'Lisabet,
"The star will guide us back in future days
To memories of past-time happiness
If fate should separate us from each other..."
And so we chose a star for our own.
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.
Translated by Ila Egon
Auf dem Ochsenwagen
Romantisch war’s, was ich berichte hier,
das hätte sich in Pest nicht zugetragen:
Vornehme Leute setzten sich mit mir
ins Stroh auf einen alten Bauernwagen.
Vier Ochsen waren vorgespannt, die friedlich
den Wagen schleppten die Allee entlang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.
das hätte sich in Pest nicht zugetragen:
Vornehme Leute setzten sich mit mir
ins Stroh auf einen alten Bauernwagen.
Vier Ochsen waren vorgespannt, die friedlich
den Wagen schleppten die Allee entlang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.
Hell war die Nacht, der Mond stand im Zenit,
blaß blinzelnd zwischen zarten Wolkenfetzen,
der Witwe gleich, die bleich zum Friedhof zieht,
des Gatten Grab mit Tränen zu benetzen.
Ein Wind sprang übers Feld und tat sich gütlich
am Duft, der rings aus allen Gräsern drang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.
Da war ich nun in diesen Kreis versetzt
von feinen Leuten, die nur müßig schwätzten,
aus Langerweile dann zu guter Letzt
durch das Gesumm von Liedern sich ergötzten.
Und doch war die Gesellschaft unterschiedlich,
das Mädchen neben mir... wie schön und rank!...
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.
„Elisabeth”, sprach ich im Flüsterton,
„wie wär’s, wenn wir uns einen Stern auswählen?
Wenn alle diese Nacht vergessen schon,
soll uns der Stern noch oft davon erzählen!
Der Morgen naht und trennt uns unerbittlich!”
Wir wählten ihn, wobei ich sie umschlang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.
Übersetzung: Martin Remané
