Szilágyi Domokos Halál árnyéka 6 – Senka smrti 6

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 6.

Eső

Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben

hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd

megfullad a zaj

megfullad a lapuló tábor

a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti

          hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége -

- csordulj haragos eső

csordulj végig letarolt koponyánkon

csordulj haragos eső

csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon

csordulj haragos eső

csorogj le ványadt vállunkon

bordáktól csíkos mellkasunkon

gyámoltalan gerincünkön

csordulj haragos eső

áztasd nyöszörgő hasunkat

áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget

sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket

áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot -

hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj

megfullad a lapuló tábor -

- csordulj, haragos eső!

villanj, villám!

ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!

Senka smrti 6.

Kiša

U borbenom poretku nakostrešeni oblaci se postrojavaju

pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina

guši se žamor

guši se privijen logor

savijeni baraci tmurno gledaju zemlju kao neko ko ne shvaća

          kako je tu stigao šta tu traži kad će doći kraj –

– potekni ljuto kišo

potekni preko otkinutih lobanja

potekni ljuto kišo

potekni preko njihovih šamarima preoranih lica

potekni ljuto kišo

potekni preko njihovih kržljavih ramena

rebrima išarahih grudnih koševa

bespomoćnih kičmenih stubova

potekni ljuto kišo

moči njihove cvileće stomake

moči na njima mrazom ispeglane košulje

njihove od gladovanja narasle bolove raspršene uspomene

moči lepljive snove poniznost okusom tutkala –

pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina guši se žamor

guši se privijen logor –

– potekni ljuto kišo

sevni grome!

padni! udri! grmi! seci! zdrobi! oslobodi!

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=_0Of1yLNqcI

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 7 – Senka smrti 7

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 7.

     Altatódal Rudolf Hoessnek

     Aludj, aludj, szép sasfiókom,

     aludd csak az igazak álmát.

     Baglyok vigyázzanak szemedre,

     lelked csípjék szuronyos bolhák.

        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Álmodj horogkeresztes álmot,

     halálhörgés vájjon füledbe,

     arcodra kifolyt szem csurogjon,

     aludj, vitézem, csíjja, tente.

        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Aludj, kis hős, kis Hoess, te kedves,

     bűvöljön bátrak büszke álma.

     Mások halála: lám, a pálma;

     az alvilág tenéked áll ma.

        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Aludj, liliomok lovagja,

     szüzek, árvák, özvegyek őre.

     Aludd csak az igazak álmát,

     s ne ébredj föl soha belőle.

        Csíjja, tente, csicsíjja.

Senka smrti 7.

     Uspavanka Rudolfu Hesu

    Spavaj, spavaj lepi moj orliću

    snivaj samo san pravednih.

    Nek ti sove čuvaju oko,

    dušu bodežima naoružene buhe ujedaju.

          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj san s kukastim krstom,

     nek ti uši samrtan hropot para,

     lice nek isceđeno oko prekrije,

     snivaj junače moj, spi, spi.

          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj mali heroju, mali Hesu, ti umiljati,

     nek te ohol san hrabrih čara.

     Smrt drugih: evo, palma;

     podzemlje danas tebi se obraća.

          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj vitezu ljiljana,

     čuvaru nevinih, sirotih, udovih.

     Snivaj samo san pravednih,

     i nikad se nemoj buditi.

          Spi, spi bebo, buji-paji.

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=43u6_sAZ6to

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 8 – Senka smrti 8

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 8.

HAJDAN eke nyomán hajoltunk a föld kitárt ölére,

pult mögött sürögtünk, esztergapadnál hámoztunk acélt,

főkönyv égignyúló számoszlopait mászta meg szemünk,

gyermeket nemzettünk, sztrájkoltunk béremelésért, gyülekezési jogért,

repülőgépről csodáltuk a bogárházú városokat,

szavaltunk, énekeltünk, sírtunk, verset írtunk,

gyaluval deszkát szelídítettünk, míg kezünk elvadult,

vertük az üllőt lihegő kalapáccsal, lovat csutakoltunk,

töltényt is gyártottunk, ha kellett, s nem tudtuk, hogy önmagunk ellen,

sorbaállottunk kenyérért, nem tudtuk, hogy az éhségnél is van borzalmasabb,

óvóhelyen tipródtunk, nem tudtuk, hogy a halálnál is van borzalmasabb,

halat árultunk gyűrött pénzért, élőfát öltünk, hogy mást melegítsen,

ruhát szőttünk lyukas könyökű kabátban,

képet festettünk éhomra, szombaton fröccsöt ittunk,

olykor elmentünk moziba, keresztelőre, temetésre –

még volt nevünk, hangunk, egünk, dalunk, kedvesünk, reményünk

nyugodt halálra -

de szétloccsant a világ, mint koponya a puskatus alatt - -

itt megtanultuk: Jedem das seine! -

csíkos a ruhánk, csíkos a lelkünk -

itt megtanultuk: Liebe zum Vaterlande! -

szeresd a szögesdrótot, megvéd a betörőktől –

és megtanultuk: Sauberkeiti -

tartsd tisztán a szemétdombot, mert asztalod -

és megtanultuk: Pünktlichkeit -

gyakoroljuk a pontos halált -

és megtanultuk: Gehorsamkeit! -

halj meg engedelmesen, hogy mennybe juss -

és megtanultuk: Wahrhaftigkeit! -

valld be őszintén, hogy tetszik neked itt -

és megtanultuk: Fleiss! -

szívjuk szorgalmasan a ciánhidrogént -

és megtanultuk: Opfersinn! -

szegény, éhező vérebeknek adj a combodból egy kicsi húst -

és megtanultuk: Arbeit macht frei! -

- gyerünk, gyerünk, emeld, cipeld, izzadj, lihegj,

gyerünk, mozogni, ez még élet, egyetlen, súlyos, ronda kegy,

gyerünk - los! - görnyedj, nyögj, jajgass, üvölts, ha

mersz vagy üss, ha tudsz,

mert itt a fő a Tisztaság, Pontosság

s az, hogy Ne Hazudj,

s Áldozatkészség, Szorgalom,

Sok Szép Honpolgári Erény,

Engedelmesség, ó, csodás, és a szívekben lángoló

Honszeretet -

amíg lerogysz, tarkódról lesiklik a fény -

Es gibt nur einen Weg der Freiheit!!

és megszabadít egy golyó.

Senka smrti 8.

NEKAD pragom pluga smo na otvoreno krilo zemlje sagnuli,

iza tezge vrzmali, čelik strugom ljuštili,

očima do nebesa protezane nizove brojki knjigovođa ispitivali,

deca rađali, zbog povišice i prava na sastajanje štrajkali,

gradove bubastih kuća sa aviona očarano promatrali,

recitovali, pevali, plakali, pesme pisali,

hoblom daske pitomili dok su nam se ruke podivljale,

nakovanj zadihanim čekićima udarali, konje prali,

i zakone stvarali, ako je trebalo, i nismo znali da protiv sebe,

zbog hleba u red stajali, nismo znali da i od gladi ima nešto strašnije,

u skloništima se stiskali, nismo znali da i od smrti ima nešto strašnije,

za zgužvanu novčanicu ribu prodavali, živo drvo sekli da drugog grije,

odelo pleli u kaput s rupon na laktu,

natašte slikali, subotom špricer pili,

koji put u bioskop, na krštenje, sahranu išli –

još smo imali ime, glas, nebo, pesmu, dragu, nadu

za miran smrt –

ali svet se raspao kao lobanja pod kundakom - -

tu smo naučili: Jedem das seine! –

odelo nam je prugast, duša nam je prugasta –

tu smo naučili: Liebe zum Vaterlande! –

voli bodljikavu žicu, štiti te od provalnika –

i naučili smo: Sauberkeiti –

očisti smetilište jer ti je stol –

i naučili smo: Pünktlichkeit –

vežbamo tačnu smrt –

i naučili smo: Gehorsamkeit! –

umri poslušno da bi u raj stigao –

i naučili smo: Wahrhaftigkeit! -

priznaj iskreno, kako ti se sviđa ovde –

i naučili smo: Fleiss! –

marljivo udišemo cianovodonik –

i naučili smo: Opfersinn! –

daj nešto malo mesa iz tvoje butine siromašnim, gladnim ptičarima –

i naučili smo: Arbeit macht frei! –

– kreni, kreni, diži, nosi, znoji, diši,

kreni, mrdaj, život je to još, jedna jedina, teška, ogavna milošta,

kreni – los! – saginjaj, stenji, jaukaj, urlaj, ako

smeš ili ako možeš udari,

jer tu je najvažnija Čistoća, Tačnost

i to Nemoj Lagati,

i Požrtvovanost, Vrednost,

Mnoštvo Lepih Građanskih Vrlina,

Poslušnost, o čudesna u srcima plamteća

Ljubav Prema Domovini –

dok se srušiš sa potiljka ti sklizne sjaj –

Es gibt nur einen Weg der Freiheit!!

i jedan metak te oslobodi.

                             Prevod: Fehér Illés 

https://www.youtube.com/watch?v=p6ds382oHr0

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 9 – Senka smrti 9

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 9.

                             At nobis, Pax alma, veni spicamque teneto,

                             perfluat et pomis candidus ante sinus.

                                                                                  (Tibullus)

        Nem szabadulsz

     az üszkös napok kísértenek

        nem szabadulsz

     hány halál halott int neked

        nem szabadulsz

     álmodban nyögsz kiáltozol

        nem szabadulsz

     soha e lidércnyomán alól

        nem szabadulsz

     lelkeden bűzös átok tesped

        nem szabadulsz

     nem feledhet elkínzott tested

        nem szabadulsz

     csupa csont-bőr emlékeidtől

        nem szabadulsz

     pokolban égett éveidtől

        nem szabadulsz

     beléd süttettek visszajárnak

        nem szabadulsz

     nem szabadulsz csak a halállal

        nem szabadulsz

     viaskodsz tűnt kísértetekkel

       nem szabadulsz

     - de izzó vád vagy élő fegyver

        Mennyi erő

     pusztán az is hogy nem feledhetsz

        mennyi erő

     e gyönyörű új küzdelemhez

        mennyi erő

     hogy harcrakész vagy mindhalálig

        mennyi erő

     hogy nincs halál amely megállít

        mennyi erő

     hogy volt értelme jajnak kínnak

        mennyi erő

     álmodni hús-vér álmainkat

     1960

Senka smrti 9.

                             At nobis, Pax alma, veni spicamque teneto,

                             perfluat et pomis candidus ante sinus.

                                                                                  (Tibullus)

        Nećeš se osloboditi

     prate te čadžavi, garni dani

        nećeš se osloboditi

     dozivaju te nebrojeni mrvaci

        nećeš se osloboditi

     u snu stenješ dovikuješ

        nećeš se osloboditi

     od tog avetinjskog pritiska

        nećeš se osloboditi

     na duši ti je smrdljivo prokletsvo

        nećeš se osloboditi

     ne može zaboraviti izmoždeno telo

        nećeš se osloboditi

     od kost i koža uspomena

        nećeš se osloboditi

     od u paklu provedenog vremena

        nećeš se osloboditi

     vraćaju se uspomene na žigosanja

        nećeš se osloboditi

     samo smrt te oslobađa

        nećeš se osloboditi

     boriš se sa nestalim avetima

        nećeš se osloboditi

     – ali si živo oružje usijana davija

        Koliko snage

     već sama činjenica da nema zaborava

        koliko snage

     za ovaj krasan nov okršaj

        koliko snage

     da si dovek spreman za megdan

        koliko snage

     da nema smrti koja će te zaustaviti

        koliko snage

     da jauk i patnja smisao dobili

        koliko snage

     stvarne snove sanjati

     1960

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=_Tx62Wm4Dcc

Cseke Gábor Örömök – Radosti

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Örömök vidám leveled lobogtatja a postás becsiccsentett az egész napi járkálás közben nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt hosszúkás kecses boríték de hiányos fogsorát mutatva vigyorog tudja amit tud kacsint vele ujjong a szívem micsoda örömök amikor sírni kellene olvasom olvasom és mindent elhiszek az utolsó szóig pedig a szavak hát a szavak éppen ők a vidámságot színlelők konganak mit váratlanul felrúgunk üres mosdótál az ágy alatt

Radosti poštar tvojim vedrim pismom maše nacvrkao se tokom celodnevnog hodanja ne zna šta skriva preko sedam država pređena duguljasta ljupka koverta ali krevelji pokazivši nepotpuno zubalo zna šta zna namiguje s njim se i moje srce klikće kakve radosti kad bi plakati trebalo čitam čitam i do poslednje reči sve poverujem mada reči pa reči baš one predskazivači radosti prazno odzvanjaju što iznenada ispod kreveta prazan lavor prevrnemo Prevod: Fehér Illés

Sebestyén Péter Bonfido Gatti első megkísértése – Prvo napastovanje Bonfido Gatija

Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Molnár Imre: Maszk - Maska

Bonfido Gatti első megkísértése A csöndes kikötőket Isten simogatja. Elülnek mind a tengert kaszáló tavaszi viharok s a megtért hajón senki sincs. Se evező, se vitorla, csonka árboc maradt csupán, a tárgyak nehézkes szeretete a százölnyi mély iránt és kilenc fehér elefánt a fedélzeten, mit Taprobané országából – ami János pap uradalmának is neveztetik – küldtek kegyes uramnak, Ravenna hercegének. Ott állnak mióta világ a világ, szemükben árnyék, a dolgok pókhálós szerelme, a kerekké görbített terek képtelen üzelmei. Lesorjáznak a recsegő pallón, átmasíroznak a hallgató városon, a kísértetek sóhajain, egymás farkába kapaszkodnak és szánják mind a hitetlen időt. A régi cirkusz előtt megállnak mind, munkám itt bevégzem velük, én, Bonfido Gatti, orvos és alkimista, aki kilenc évig vártam rájuk. Felütöm a Könyvet, ami nem írattatott és semmiség benne minden ami feljegyezhető, a lehetetlen állatok körbe állnak és a bolyongó király is megérkezik. Testéből beszél a könyv, egy kincsről ami elveszejt és elveszíthetetlen, talpon a cirkusz és fölötte megáll a nap, a fehér elefántok (amikre gondolni nem szabad) harsognak, megidézik a Halál versenyló-idomú teremtményeit, egy gyöngymosolyú asszonyt, a vágyakozás bódult glóbuszait és én - mielőtt még földet érnék - belesiklok a világ szívének ájult áramlataiba.

Prvo napastovanje Bonfido Gatija Bog miluje tiha pristaništa. Miruju proletnji vihori koji more uzburkaju i nikog nema na pristigloj lađi. Ni vesla, ni jedra, tek goli jarbol ostao i nezgrapna ljubav predmeta prema stohvatnoj dubini i na palubi devet belih slonova koji su iz zemlje Tapronabea – što se naziva i carstvom oca Jovana – milosrdnom gospodaru, vojvodi Ravene slali. Otkad je svet svet tamo stoje u očima sa senkom, paučinom prepletenom ljubavi prema stvarima, nemogućim smicalicama okruglo savijenih trgova. Silaze niz skripuće moštanice, prelaze preko ćutljivog grada, uzdaha sablasti, hvataju se za repove i nepoverljivo vreme svi sažaljevaju.  Zastanu ispred starog cirkusa, tu svoj posao s njima ja, Bonfido Gati, lekar i alhimist, ko je njih devet godina čekao završavam. Otvaram nenapisanu Knjigu i u njoj sve što se može zapisati ništarija je, nemoguće životinje u krug stoje a i kralj lutalica stiže. Knjiga iz njegovog tela govori, o izgubljenom blagu koji se ne da izgubiti, cirkus je na nogama, iznad njega zastane sunce, urlaju beli slonovi (na koje se ne sme ni pomisliti), prozivaju stvorenja nalik trkačkog konja Smrti, jednu ženu s osmehom bisera, omamljene zemaljske kugle čežnje a ja – pre no što bi se prizemnio – utapam se u onesvešćene tokove srca sveta. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: A kísértetkirály egyetlen portréja – Jedini portret kralja aveti