Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VII – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VII

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VII (a tegnap is örökké tart) A híd folyókról álmodik, a folyó hídról, a híd engem szeretne megpillantani, aki csak álmodom. A fényben remegő íve emlékezik. A vonatfütty – saját álma – utolér, ha ébren vagyok. ……….. Lobognak a fák. Végigsuhan a városon az eső egy szalagja. Aztán semmi, a fák megnyugosznak, karjukat felemelik, mint a szüzek a lámpásaikat, mikor még tele volt az éjszaka.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše VII (i juče večno traje) Most o rekama sanja, reka o mostu, most bi mene, sanjarku, voleo ugledati. U svetlu njegov trepereći svod se seća. Zvižduk lokomotive – njegov san – ako sam budna, sustiže me. ............ Vijore stabla. Jedna traka kiše preleti grad. Potom ništa, stabla se umire, podižu ruke, kao device svoje svetiljke, kada je noć još prepuna bila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban

Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VIII – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VIII

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VIII (az ismétlődések varázslatáról) Beleszakad a nap a sokadik tengerbe. Minden éj, minden nap felfedez új bolygókat, növő és belehaló tengert mindegyik útján. De mi azt hisszük, mindig ugyanott jár.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše VIII (o čaroliji ponavljanja) Sunce u ko zna koje more se sruši. Svaka noć, svaki dan nove planete otkriva, na  svojim putevima rastuća i umirujuća mora. A mi smo uvereni, uvek istom stazom korača. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban



Petrőczi Éva Volkswagenhattyúdal – Labudova pesma Folksvagena

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

   

Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.)

Volkswagenhattyúdal

„És mind valami vagyon, azokat ösmérem, mert bánék a bogárhátúnál, belét, külét, sorsát és történelmét, életem eleje (közepe) egybeköpülődék véle… A bogár felett eljárt a szárnyas üdő.” (Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk)

„A gépjármű jobboldalt elöl és hátul súlyosan megsérült.”
(Egy ausztriai baleseti jegyzőkönyvből)

Ami belőled megmaradt, Bogár, ezerszer áldja azt az Ég;
nem nyolc szűkös évünk
nyűghozó ördöghintaja voltál,
mint vélik sokan:
de kisded vagyonunkkal
újra meg újra
mienkké mentett
fehér angyal-batár,
(szövetségben a Fentvalóval
a megmentő bizony
most te valál!) ki édes jobbodat
kéretlen od’adtad,
hogy gonosz, fene fátum
vérbe ne köpülhesse őt,
aki nélkül
ittlakásom e Földön
nem szürke, aprócska lepentő,
nem is Szent György havának
megkésett, bajhozó tele,
csak halál, halál.

Forrás: a szerző

Labudova pesma Folksvagena

„I sve je neka sermija, sve spoznah, jer kod bube dejstvovao, nutrinu, vanjštinu, sudbinu i istoriju, početak (sredina) mog života s njom je ispremetan... Nad bubom preletiše vremešno vreme.“ (Peter Esterhazi: Sedamnajst labudova)

„Prednji i zadnji deo vozila teško je oštećen.“
(Iz jednog austrijskog zapisnika udesa)

To što je od tebe ostalo, Bubo, nek Nebo hiljadu puta blagoslovi;

kao što mnogi vele

nisi bio na đavoljem hintovu donosioc jada

naših osam oskudnih godina:

nego sa našom golobradom svojinom

opet i opet

za nas spašena

bela anđeovska karuca,

(u savezu sa Svemogućim

spasioc sad zaista

ti bi!) ko svoju milu desnicu

nezvano halalio

da opak natamnik

ne bi ga u krv ronio,

bez koga

moje bivstvovanje na ovoj Zemlji

nije siva, sitna podsedlica,

nije ni zakašnjela, zla

zima meseca Đurđevskog,

tek smrt, smrt.

Prevod: Fehér Illés

Szegedi-Szabó Béla Szent Orsolya – Sveta Ursula

Szegedi-Szabó Béla, Zenta 1970. május 15. –

E S mester: Szent Orsolya

Szent Orsolya                        „Pedig éjszaka van.”                        Keresztes Szent János Minden a főzéssel kezdődött. Mert alkímia minden valódi tett.             Ismered a lángot, mi a konyhából             Indulva elemésztette éji házunk?             Vacsoránk tündöklő örvényei             Közepette láttam meg az Angyalt,             Ki az ablakban ülve, félelmes             Mosollyal kerubi arcán             Kísértette gyenge létem.             Én akkor megszólítattam. Az asztaltól felállva, némán             Ledobtam magamról ruhámat.             Rohantam az ismeretlen éjszakának,             Feledve a sok unt aranyat, pénzt!             Otthonomtól elszakadva             Karsztos, forró hegyeket kívántam.

Sveta Ursula                     “Ali noć je.”                     Sveti Jovan Krstitelj Sve je sa kuvanjem počelo. Jer svako stvarno delo alhimija je.             Poznaješ li plamen što krećući             Iz kuhinje našu noćnu kuću uništio?             Usred sjajnog kovitlaca večere             Sam ugledala Anđela,             Ko sedeći u prozoru, na licu nalik             Heruvinu sablasnim osmehom             doveo u iskušenje moje krhko telo.             Ja sam ga tad oslovila. Ustajući od stola, nemo             Sa sebe haljinu odbacila.             U nepoznatu noć jurila,             Zaboravivši na dodijalo zlato, novac!             Otcepivši od doma             Bila sam željna kraških, vrućih brda. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-0956/szegedi-szabo-bela-versei-szokratesz-beszede-magahoz-szent-orsolya-szent-eulalia