Fabó Kinga
Egy
öngyilkos tükörkép
Nem saját jogomon vagyok.
Vagyok, amíg lenni enged
a tükrön, ki átellenben
éppen belenéz.
Létem e két véletlennek
– azt nem mondom: köszönöm.
Inkább elszököm. –
Ha elmegy, s lecsúszom róla,
átkerülvén magamon, a túlra:
visszatérhet még belém az élet?
Akarom-e én ennyi feltétel
mentén, ilyen kiszolgáltatottan?
A párom a tükör előtt néz ahonnan
áttol egy tartományon:
nem jövök vissza.
Képemet a tükör mellé teszem.
Tükrön kívül nem létezem.
(Nem megyek vissza. Képemet
a tükör mellett hagyom.
Tükrön kívül nemvagyok.)
Odraz samoubica
Nisam u vlastitoj pravdi.
Postojim
dok dozvoljava
da u
ogledalu budem ona
ko sa
suprotne strane taman promatra.
Moj
bitak tim slučajnostima
– ne
kaže: hvala.
Rađe maglu
hvata. –
Ako
ode i skliznem sa njega,
prelazeći
preko sebe na drugu obalu:
mogu
li još oživeti?
Želim
li ga uz toliko uslovljavanja,
tako
potčinjena?
Ispred
ogledala promatra
odakle
me u drugu sferu gura:
ne
vraćam se.
Moju
sliku kraj ogledala stavljam.
Izvan
ogledala ne postojim.
(Ne
vraćam se. Moju sliku
kraj
ogledala ostavljam.
Nema
me izvan ogledala.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése