Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)
Szederálom
Mire gondolhatott a kisfiú, amikor
a gyereklét rácsán keresztül
bámulta a félelmes világot,
szemével egy kúszónövény
türelmetlen, fényéhes indáit követte,
évekkel később a mindent
beszövő repkényt
a házon, amelyből nagyapját
vitték el.
Mire gondolhatott később, amikor
a padon ülve figyelgette a galambokat,
hogy vajon hová bújnak el meghalni,
hiszen csak néhányat látott
szétmálló tollaikkal a fák levelei
közé keveredve.
Milyen barátkozó is az ősz, ahogy
kezét nyújtja, télbe hív,
milyen lehet a tapintása
a megfagyott testnek, karoknak.
Mire gondolhatott akkor, amikor
a hegy vonulatát kísérte a szemével,
később a csípő holdbéli tájékait
egy kölcsönszobában.
A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból
két test kísérletéről
lehetett olvasni.
Az örök élet italát akarták megszerezni,
de csak bort találtak.
Mikor jött arra rá, hogy
mit is keresett a nők
tünékeny szilvaillatában.
Mire gondolhatott az utolsó percekben az,
aki sötét szemüregéből
már csak befelé nézett,
árnyékai között, mintha erdőben járna,
fényfoltról fényfoltra lépett,
talán éppen akkor csoszogott át
a másik világba,
ahol a test csak egy
gránátalma magjának álma,
mikor gondolta azt, hogy
már nem teher, ami ráméretik,
és amikor a fehér lepedőn
még egyszer hús után sóhajtott,
vajon milyen ölelést várt,
milyen csókot az elmúlás
szederjes ajkára.
Mire gondolhatott a kisfiú, amikor
a gyereklét rácsán keresztül
bámulta a félelmes világot,
szemével egy kúszónövény
türelmetlen, fényéhes indáit követte,
évekkel később a mindent
beszövő repkényt
a házon, amelyből nagyapját
vitték el.
Mire gondolhatott később, amikor
a padon ülve figyelgette a galambokat,
hogy vajon hová bújnak el meghalni,
hiszen csak néhányat látott
szétmálló tollaikkal a fák levelei
közé keveredve.
Milyen barátkozó is az ősz, ahogy
kezét nyújtja, télbe hív,
milyen lehet a tapintása
a megfagyott testnek, karoknak.
Mire gondolhatott akkor, amikor
a hegy vonulatát kísérte a szemével,
később a csípő holdbéli tájékait
egy kölcsönszobában.
A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból
két test kísérletéről
lehetett olvasni.
Az örök élet italát akarták megszerezni,
de csak bort találtak.
Mikor jött arra rá, hogy
mit is keresett a nők
tünékeny szilvaillatában.
Mire gondolhatott az utolsó percekben az,
aki sötét szemüregéből
már csak befelé nézett,
árnyékai között, mintha erdőben járna,
fényfoltról fényfoltra lépett,
talán éppen akkor csoszogott át
a másik világba,
ahol a test csak egy
gránátalma magjának álma,
mikor gondolta azt, hogy
már nem teher, ami ráméretik,
és amikor a fehér lepedőn
még egyszer hús után sóhajtott,
vajon milyen ölelést várt,
milyen csókot az elmúlás
szederjes ajkára.
San kupine
Na što
je mogao misliti dečak kada
je
preko rešetaka dečačkog bivstvovanja
zastrašujući
svet promatrao,
očima
je nestrpljive, za svetlom gladne
vitice
jedne puzavice pratio,
godinama
kasnije
sa
bršljanom obraslu kuću
odakle
mu je deda
odnešena.
Na što
je mogao misliti, kada
je
sedeći na klupi golubove promatrao,
možda
upitao gde se skrivaju kad umiru
jer
među granama drveća
sa
raspadnutnim perjem
tek
nekolicinu video.
Kakav
li je druževan jesen
kako
pružajući ruku u zimu zove,
kakav
li je opip
smrznutog
tela, ruke.
Na što
je mogao misliti, kada
je
pogledom obrise brda pratio,
kasnije
u iznajmljenoj sobici
krajolike
podbočenog meseca.
Pokus
dva tjela
se ocrtavalo
na
crtama nalik geografskoj karti zgužvane plahte.
Bili
su željni napitku večitog života
ali su
samo vino našli.
Kad je
došao do saznanja
šta je
uistinu tražio u nalik šljive
hlapljivom
mirisu žena.
Na što
je mogao misliti u zadnjim trenucima onaj
ko je
iz tamne očne duplje
samo
prema unutra gledao,
među
senama kao da u šumi hodao
sa
osvetljene tačke na osvetljenu tačku koračao,
možda
se baš tad provukao
na
drugi svet
kad je
telo tek
san
jednog semena nara,
kad je
mislio da
namet
više nije teret
i kad
je na beloj plahti
još
jednom za mesom uzdahnuo,
na
zagasito plave usne preminuća
kakvog
li zagrljaja
kakvog
poljupca čekao.
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése