Keresés ebben a blogban

2014. április 19., szombat

Mirtse Zsuzsa Szederálom – San kupine



Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)


Szederálom

Mire gondolhatott a kisfiú, amikor
a gyereklét rácsán keresztül
bámulta a félelmes világot,
szemével egy kúszónövény
türelmetlen, fényéhes indáit követte,
évekkel később a mindent
beszövő repkényt
a házon, amelyből nagyapját
vitték el.

Mire gondolhatott később, amikor
a padon ülve figyelgette a galambokat,
hogy vajon hová bújnak el meghalni,
hiszen csak néhányat látott
szétmálló tollaikkal a fák levelei
közé keveredve.
Milyen barátkozó is az ősz, ahogy
kezét nyújtja, télbe hív,
milyen lehet a tapintása
a megfagyott testnek, karoknak.

Mire gondolhatott akkor, amikor
a hegy vonulatát kísérte a szemével,
később a csípő holdbéli tájékait
egy kölcsönszobában.
A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból
két test kísérletéről
lehetett olvasni.
Az örök élet italát akarták megszerezni,
de csak bort találtak.
Mikor jött arra rá, hogy
mit is keresett a nők
tünékeny szilvaillatában.

Mire gondolhatott az utolsó percekben az,
aki sötét szemüregéből
már csak befelé nézett,
árnyékai között, mintha erdőben járna,
fényfoltról fényfoltra lépett,
talán éppen akkor csoszogott át
a másik világba,
ahol a test csak egy
gránátalma magjának álma,
mikor gondolta azt, hogy
már nem teher, ami ráméretik,
és amikor a fehér lepedőn
még egyszer hús után sóhajtott,
vajon milyen ölelést várt,
milyen csókot az elmúlás
szederjes ajkára.


San kupine

Na što je mogao misliti dečak kada
je preko rešetaka dečačkog bivstvovanja
zastrašujući svet promatrao,
očima je nestrpljive, za svetlom gladne
vitice jedne puzavice pratio,
godinama kasnije
sa bršljanom obraslu kuću
odakle mu je deda
odnešena.

Na što je mogao misliti, kada
je sedeći na klupi golubove promatrao,
možda upitao gde se skrivaju kad umiru
jer među granama drveća
sa raspadnutnim perjem
tek nekolicinu video.
Kakav li je druževan jesen
kako pružajući ruku u zimu zove,
kakav li je opip
smrznutog tela, ruke.

Na što je mogao misliti, kada
je pogledom obrise brda pratio,
kasnije u iznajmljenoj sobici
krajolike podbočenog meseca.
Pokus dva tjela
se ocrtavalo
na crtama nalik geografskoj karti zgužvane plahte.
Bili su željni napitku večitog života
ali su samo vino našli.
Kad je došao do saznanja
šta je uistinu tražio u nalik šljive
hlapljivom mirisu žena.

Na što je mogao misliti u zadnjim trenucima onaj
ko je iz tamne očne duplje
samo prema unutra gledao,
među senama kao da u šumi hodao
sa osvetljene tačke na osvetljenu tačku koračao,
možda se baš tad provukao
na drugi svet
kad je telo tek
san jednog semena nara,
kad je mislio da
namet više nije teret
i kad je na beloj plahti
još jednom za mesom uzdahnuo,
na zagasito plave usne preminuća
kakvog li zagrljaja
kakvog poljupca čekao.

                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése