Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
66 (Egy kéz jeleket ír…)
Egy kéz jeleket ír a falra a tárgytalan nyugtalanság üzeneteit
hol vagyok én hogy nem látlak téged csillagvándorlás
emlékezetemben világítanak lépteid
s az eső csak hull hull az ordító városok fölött
guruló érckocsik mikben hozzám hasonló emberek élnek
nem idegen nékem a harc s a bajtársak szeretete
lendületeim fonalán legyőzöttek és feldicsőültek ragyognak
mégis ő az akit keresek fogaim között széttörik a kiáltás hullámok amik körülvesznek
menni vagy maradni kérdezik és senki nem találja meg a feleletet
minden csak te miattad történik
meghatározhatatlan pont vagy a tájban
kibontott zászlók hívják közelebb életem.
66 (Jedna ruka znakove crta...)
Jedna
ruka na zid znakove crta poruke bespredmetnog nemira
gde
sam ja da tebe u pomicanju zvezda ne vidim
tvoji
koraci u mom sećanju svetle
a
nad gradovima koji urlaju kiša samo pada pada
kotrljajuće
metalne kočije u kojima ljudi meni slični žive
borba
i ljubav drugara nije mi strana
na
nitima mog zanosa pobeđeni i obesmrtnici sjaje
ipak
ona koju tražim između zub mi se razlomila valovi krika su koji me okružuju
pitaju
ići ili ostati i odgovora niko ne nalazi
sve
se zbog tebe događa
nedefinisana
tačka si u krajoliku
meni život razvijene
zastave približavaju.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése