Rab Zsuzsa
Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.
Kívüled élek
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy megláthassalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek.
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas-bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzó szálai
tízezer voltos áramában.
|
Izvan tebe živim
Zaleđene
prozore minuta, dana
dahom grejem ne bi li te ugledala.
Tvoje krasno lice zazivam
na ulici, pruzi, u večnoj opasnosti,
po lutajućim tramvajima.
Izvan tebe živim
tako hrabro, da bi u tom
mogao videti zebnju
kad bi me jednom izbliza pogledao.
Ali ti me ni ne znaš.
Ja sam ta
koja je sposobna ukrotiti
otrovne zmije tvojih obrva,
koja se ne boji da će se slomiti
na tvom crnom kamenu,
koja će se još možda othrvati
s tvojim jezivim anđelima,
koja se usudila da uđe
iza tvojih čeličnih rešetki
i svakodnevno te hrani
i gasi ti žeđ.
Ni ne znaš za to, sagnuto glavo.
Da li još shvataš jednostavan govor?
Raspetljaj svoju sudbu.
Pomažem ti.
Ali ti i vraćam.
Izvan tebe živim,
tako ojađeno-hrabro.
Ti tu kružiš, još neotopljeno,
u stohiljada-voltnoj struji
mojih golih, belih kostiju.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most
Családi kör, Novi Sad (2011)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése