Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.
A világ születése
Megcsobban a láng.
Kavics hull a tóba.
Elkezd lenni a lenni.
És a fény árnyai,
a semmibe gyűrűző
Isten-karimák
fölgyűrődnek remegni
A gyerek lehajol újra,
és csillagot lel az ujja.
Körkörös karikák.
Minden mintha mozdulna:
önmagán áttolulva,
előtt és után tolva,
átbucskázva, áthullva,
önmagába átbukva
tolja, tolja és tolja
az első molekulát.
Láng csobban, ég ég újra.
Születik a világ.
|
Rađanje sveta
Zapljusne plamen.
U jezero belutak pada.
Biti počinje biti.
I sene svetla,
u ništa uvijajuće
obodi Boga
naboraju se drhtati
Dete ponovo saginje
i prstima zvezdu dotiče.
Kružne karike.
Kao da se sve miče:
preko sebe gomilajući,
ispred i iza gurajući,
spoticajući, padajući,
preko sebe prelivajući
gura, gura i gura
prvu molekulu.
Zapljusne plamen, opet gori, gori.
Rađa se svet.
Prevod: Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés