Keresés ebben a blogban

2015. november 15., vasárnap

Pethes Mária A semmi szinkópája – Sinkopa ničega

Képtalálat a következőre: „pethes mária”
Pethes Mária – Péli Tamás alkotása

A semmi szinkópája

Egy adott pillanatban sorsoddá válik a gondolat.
De hirtelen eltűnni látszik. És akkor fájni kezd
benned a táj, a póráz nélkül csavargó utcák, a ház,
amit oly gyakran kelepcének érzel, a kirúgott ajtó,
amin nem tér vissza a berúgott tisztelet, a kertbe
kitelepített fenyő kínja (nem vihetett mást magával,
csak a mézeskalács illatát). Fájnak az éjszakákkal
összemosott nappalok, amiknek organza függönye
nem képes elfedni a szeretett arcot. Legjobban a
múltidő fáj, hiába tudod, hogy a jelen forrása.
Folyton fölbuzog belőle a szerelem zsarnoksága,
tekinteted egy sírhely mágneses ereje vonzza.
Óránként leszállsz a tudatalatti vizekbe, ár ellen
úszol, hagyod, hogy az emlékek piócái szívják
a véred. Aztán épségben bukkansz föl az örvényből.
Jövőidőhöz jutottál. Micsoda megtiszteltetés! Magad
sem érted. Nem reméled, hogy túléled az egymásra
utaltság kényszerképzetét. Konokul mész a végső
átváltozás felé. Valaki irányít. Tovább! Előre!
A földre tapasztod füled. Hallgatózol. A semmi
szinkópája dobol. Boldog perceket majszolsz és
pillanatokat szórsz belőle egy évődő galambpárnak.

Sinkopa ničega

U datom trenutku misao ti sudbina postane.
Ali odjedanput kao da nestaje. I tad u tebi počinje
da boli pejzaž, bez uzde lutajuće ulice, kuća,
koju često kao klopku doživljavaš, izbačena vrata
preko kojeg opijena čast, patnja u vrt presađenog bora
više se ne vraća (ništa drugo nije mogao poneti,
samo miris medenjaka). Bole sa danima stapane
noći čije zavese izrađene iz organze nisu sposobne
voljeno lice prekriti. Najviše prošlo vreme boli,
uzalud si svestan činjenice da je izvor sadašnjosti.
Iz nje samovolja ljubavi stalno izvire, tvog
pogleda magnetna sila jednog groba mami.
Svakog sata u podsvesne vode silaziš, protiv
struje plivaš, dozvoljavaš da ti krv pijavice
uspomena sišu. Potom iz vira čitav izroniš.
Do budućeg vremena si stigla. Kakva čast! Ni sama
ne shvataš. Nemoj se nadati da preživećeš fiksnu ideju
da ste na jedan drugog upućeni. Tvrdoglavo prema
konačnom preobražaju krećeš. Neko te usmerava.
Dalje! Napred! Osluškuješ. Sinkopa ničega
udara bubnjeve. Sretnom prošlošću se hraniš i iz nje
otkinute trenutke paru zaljubljenih golubova bacaš.

Prevod: Fehér Illés 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése