Keresés ebben a blogban

2016. május 29., vasárnap

A. Túri Zsuzsa: Összekapaszkodva – Zagrljeno


Képtalálat a következőre: „a túri zsuzsa”

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Összekapaszkodva

Valaki régóta követ
Az utamon,
Lépésről lépésre,
Keze a vállamon,
Valaha ismertem,
Valaha szerettem,
Úgy rémlik, kértem is,
Maradjon mellettem,
De az út rögös lett,
Hosszabb, mint gondoltam,
Én sem vagyok már oly
Vakmerő, mint voltam,
Bezárult a szívem,
De ő csak jön velem,
Szólnék, de nem tudok,
Küldeni nem merem.

Ki tudja mért van itt,
Ki tudja, mit vár még,
Ha szívéhez egyszer
Új utat találnék,
Megkérdezném talán,
Miért hisz még bennem?
Miért nem enged el,
Hogyha el kell mennem?

Összekapaszkodva
Lépkedünk és tudom,
Sokáig így lesz még:
Keze a vállamon,
Szótlanul s remélve
Hogy túl a közönyön,

Megállok majd egyszer,
S mindezt megköszönöm.

Zagrljeno

Odavno me
Već neko prati,
Iz koraka u korak,
Na ramenu mi je njegova ruka,
Nekad sam ga poznavala,
Nekad ga volela,
Čini mi se da sam ga i molila,
Neka ostane,
Al cesta je glibava postala,
Duža, no što sam mislila,
Ni ja nisam više tako
Odvažna, kao što sam bila,
Zatvorilo mi se srce,
Ali on sa mnom korača,
Oglasila bi se, ali ne mogu,
Odaslati ga kako bi smela.

Ko zna zbog čega je tu,
Ko zna, šta još čeka,
Ako bi do njegovog srca
Novu stazu našla
Možda bi upitala,
Zašto još ima u meni poverenja?
Ako već otići moram,
Zašto me ne pušta?

Zagrljeno
Koračamo i znam,
Još ćemo dugo tako:
Na mom ramenu mu je ruka,
Šutke i nadajući se
Da s one strane nehaja

Staću jednom
I za sve ću biti zahvalna.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: A. Túri Zsuzsa: Befejezetlen szimfónia, Underground kiadó, 2016. 20-21. oldal


2 megjegyzés: