Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -
Kísértések
Pedig mondom és mondom és mondom:
kiszáradt
folyóágyban, itt, belül,
nincsen
sodrás. Mint egy rontom-bontom
vízihulla:
felpuffad, nem merül.
És
még? Összevarrva a szájszélek.
Selyem-anyag
a lét; egy széthasadt
ing
a tárgy. Nincs történet. Már félek.
Már
nyílik és tágul.Végolvasat.
|
Iskušenja
Pa
kažem i kažem i kažem:
u isušenom koritu reke, tu, unutra,
nema brzaka. Kao do đavola jedno
truplo u vodi: nadme se, ne tone.
I šta još? Usne su sašivene.
Postojanje je svilena materija, a predmet
pocepana košulja. Priče nema. Već se
bojim.
Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése