Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 4., csütörtök

Ana Ristović Oko nule – A nulla körül


Képtalálat a következőre: „ana ristovic”

Ana Ristović Beograd 05. april 1972. –

Oko nule

Nezavisne smo žene.
U iščekivanju nove ljubavi
dišemo astmatično. Hranimo se pilulama
neispunjenih obećanja. Tonemo u mutne snove.
Dvadeset i četiri časa bolno vodimo ljubav
sa migrenom
i opraštamo joj jer je ženskog pola.
Nezavisne. Svojim muškarcima
kuvamo jela kojima su nas naučili
njihovi prethodnici.
Makarone u obliku klitorisa.
Kečap što klizi kao menstrualna krv
i obećava samo lizanje tanjira.
Al’ još uvek verujemo u trijumfalne kapije
koje rastu između postelje
i kuhinjskog stola.
Puštamo im muziku koju smo slušale
pri gubljenju nevinosti i devojaštva.
Među zavodljivim vešom
setno čuvamo primerke
sa nevidljivim tragom prethodnih spermi.
Njišemo bedrima kao da okrećemo mlin:
posle izvesnog vremena curi
još samo lepljiva žuč.
I kažemo, da ne verujemo više
u zajednički vazduh
koji se može deliti između usta i usta,
a sve češće ostajemo bez daha.
I kažemo, da centrifugu veš-mašine
koristimo samo kada se na njoj
može odigrati dobar snošaj.
A u program pretpranja i ceđenja
sve češće, umesto rublja, ubacujemo
parče po parče svoje istanjene kože.
Nezavisne žene. Cenzurišemo
svoje odveć meke reči.
Podupiremo reviziju osećanja i teoriju
po kojoj je prvo nastala nedužna Eva,
a Adam zagrizao otrovnu jabuku
jer je poželeo da mu Bog
od zmije stvori još dva falusa:
mislio, jadničak, da mu jedan
dovoljan neće biti.
Nezavisne, kažemo, više no ikad.
A u osamljenim noćima, u usku vulvu
spuštamo svoj čudesni prstić sve češće
kao da ubacujemo metak u puščanu cev
koja opaliti neće.
I smešimo se, s tugom, u snu bez snova.
I ruka je na sigurnom, dok kruži
oko meke nule.

A nulla körül

Független asszonyok vagyunk.
Új szerelmekre vágyva
zihálva lélegzünk. Beteljesületlen igéretekkel
táplálkozunk. Zavaros álmokba süppedünk.
Huszonnégy órán keresztül migrénnel
szeretkezünk
és mert nőnemű rá nem haragszunk.
Függetlenek vagyunk. Férjünknek
az elődeiktől megtanult
ételeket készítjük.
Makarónit csikló formában.
Csak a tányérnyalást igérő
Havi vérzésként ömlő öntetet.
De még mindig hiszünk
a nyoszolya és a konyhaasztal között
emelkedő diadalívben.
Lánykori ártatlanságunk elvesztésekor
hallgatott dallamokkal szórakoztatjuk.
A kihívó alsóneműk között
fásultan őrizzük az előzőek
láthatatlan ondónyomaival teli darabokat.
Ringó csípőnkkel mintha malmot hajtanánk:
egy idő után csak holmi
ragacsos epe szivárog.
És valljuk, nem hiszünk többé
a száj és száj között osztható
közös légtérben,
és lélegzetünk, mind sűrűbben, el-elakad.
És valljuk, a mosogép centrifuga részét
csak akkor használjuk, ha azon
igazán jót lehet szeretkezni.
És az előmosásba és szárításba
fehérnemű helyett, egyre gyakrabban,
elvékonyodott bőrdarabkáinkat tesszük.
Független asszonyok. Immár erőtlen
szavunkat bíráljuk felül.
Támogatjuk az érzelem és elmélet felülvizsgálatát,
melyek szerint először a makulátlan Éva kelt életre,
Ádám pedig beleharapott a mérgezett almába,
mert szerette volna, ha Isten a kígyóból
még két hímvesszővel ajándékozza meg:
szegény földönfutó úgy gondolta,
részére egy nem elég.
Függetlenek, gyakrabban valljuk, mint bármikor.
De magányos éjszakákon csodálatos ujjunkat
egyre gyakrabban merítjük szeméremtestünkbe,
mintha holmi puskacsőbe soha el nem süthető
golyót helyeznénk.
És álmok nélküli álmunkban szomorúan mosolygunk.
És a kéz biztonságban van, míg
a lágy nulla körül kering.

Prevod: Fehér Illés
Izvor: http://www.blic.rs/kultura/vesti/pesma-oko-nule-medu-50-najboljih-na-svetu/x5enssh

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése