Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –
A búcsú elé
Legyen ma ünnep,
sírni is szabad,
törje meg csöndünket
az utolsó,
közös akarat!
Szeress még nagyon,
mielőtt magamat adom
a végtelen ölének:
emelj föl, szoríts,
egyedül nem bírom
tartani magam,
erőtlen törpeként
nem törhetem át
a csönd- kovácsolta,
óriás falakat.
Ha elválnak útjaink
úgyis leomlanak.
|
Pre oproštaja
Neka danas
praznik bude,
i
plakanje je dozvoljeno,
nek
našu tišinu zadnje,
zajedničko
htenje
prelomi!
Voli
me,
pre no
što sebe
krilu
beskraja predam:
podigni
me, stegni,
sama
sebe držati
sposobna
nisam,
kao
nejaka ukletva
sa
strane tišine podignute
ogromne
zidove
probiti
ne mogu.
Rastaće
li se naši putevi
ionako
će se srušiti.
Prevod: Fehér Illés
|
Köszönöm szépen, megtisztelő :)
VálaszTörlésÖrömmel tettem!
VálaszTörlésNagyon...
VálaszTörlésKöszönöm, örülök :)
Törlés