Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –
Album za prognane – odlomci
Zagrizla bih jabuku koju
Sam hiljadama godina prije Vidjela u tvojoj bašti Plašim se da su mi zubi slabi Pokušam li Ostaću ružna Ne znaš koliko sam puta Poželjevši tuđe Gubila Snagu Ujeda Sada me nudiš Šamaraš me svježe obojenom kosom Uzimaš eterično ulje I prosipaš ga po mom tijelu Želiš da izbrišeš starost vremena Ideš Kažeš Uzmi je Neće te valjda i ovoga puta kazniti Bog *** Kako sam se radovala Kada si shvatio da ću biti Prognana Kapke sam ti spržila poljupcima Odvela te do obale Svukla ti muškost Kaznila te Kastriraću ti grkljan Da nikada do mojih ušiju ne stigne Krik koji budi u meni Majku Za obezglavljene sinove *** Juče je udovica Sa prvoga sprata Skinula jabuku sa krova Slijepcu je bila svadba Nevjesta mu je bez ruku Kopala raku Svirači su pozvali narikače Tri Raspuštenice su se nevine vratile svom ljubavniku Fotograf je sliku rode poslao u svijet Okolo su starci milovali stomake *** Starija sam od zbira svojih godina Nosim sa sobom miris hotela U kojima nikada ne odsjedam Koraci bi me mogli odvesti do gradova Koje neću pronaći na mapi svijeta Pozajmljujem knjige sa posvetama Ne mogu da ih sve smjestim U trideset pet kvadrata Samujem na poslu kojeg nemam Bježim od poezije Ona me proganja Učim se da budem vješta Kada gost dođe Poslužim ga kafom I brinem jesam li je posolila
***
Bila bih srećna da imam
Pariz i vrijeme
Posadila bih ruže i vrištala
Para koja se izdiže nad
Senom
Natjerala bi me da raskopčam ogrtač Osjetila bih so koja podmlađuje dojke
Na pijaci bih kupila
drvenog konjića
Sa njim bih prejahala vrijeme Treba mi Pariz sa kafićem u ulici Place de la Concorde
Okružena grizetama koje
kupuju hašiš od
direktora galerije
Pljunula bih sliku Jer stihom ne mogu da platim piće
Ustajem od radnog stola
Vežem kosu u punđu Stežem Jako Pucaju vlasi i na tjemenu prave put Koji će me odvesti do Češke Kupiću danas drvenog konjića I staviću ga na radni sto Pokraj slike (naizgled) srećne žene |
Száműzöttek albuma - részletek
Abba az almába harapnék
Amelyet évezredekkel ezelőtt
Kertedben láttam
Félek fogaim gyöngék
Ha próbálkozom
Csorba maradok
Fogalmad sincs
A másét megkívánva hányszor
Gyengült
Harapásom
Ereje
Most ajánlkozol
Frissen festett hajaddal pofozol
Illóolajat veszel
Amivel testemet öntözöd
Az eltelt időt akarod kitörölni
Mégy
Mondod
Vedd el
Az Isten ezúttal tán nem fog
büntetni
***
Hogy örültem
Mikor felfogtam
Elüldöznek
Szemhéjadat csókjaimmal perzseltem
A partra vezettelek
Férfiasságod kitártam
Megbüntettelek
Gégédet kasztrálom
Hogy azt a sikolyt
Mely a lejezett gyerekek anyját
ébreszti
Bennem
Fülem sosem hallja
***
Tegnap az első emeleten
Élő özvegyasszony
A tetőről levette az almát
Vak ember esküvője volt
Sírját kar nélküli menyecske
Ásta
A zenészek siratóasszonyokat
hívtak
Háromat
Szeretőjükhöz szűzen tértek vissza
az elhagyottak
A fényképész a világba a gólya
képét küldte
A környékben hasukat símogatták az
öregek
***
Éveim összegétől idősebb vagyok
Az általam soha nem látogatott
Hotelek illatát viszem magammal
A térképen meg nem található
városokba
Vihetnek el lépteim
Ajánlásokkkal ellátott könyveket
kölcsönzök
A harmincöt négyzetméterbe
Nem tudom mindet elhelyezni
Nemlétező munkahelyemen magam
vagyok
Menekülök a költészettől
Üldöz
Képezem magam ügyes akarok lenni
Mikor vendég jön
Kávéval kínálom
És odafigyelek megsóztam-e
***
Boldog lennék Párizs és az idő
tulajdonosaként
Rózsát ültetnék és visítanék
A Szajna felett lebegő pára
Felöltőm széttárására birna
És megérzném a melleket frissítő
sót
A piacon falovat vennék
Az időt azzal ugornám át
Nekem Párizs a Place de la
Concorde
Utcán lévő kávézóval kell
Tele szeretőkkel akik a galéria
igazgatójától
hasist
vásárolnak
Képet köpnék
Mert az italt verssorokkal nem
fizethetem
Elhagyom íróasztalom
Hajamat kontyba kötöm
Megszorítom
Erősen
Szakadnak a szálak és fejtetőmön
utat nyitnak
Amelyik Csehországba vezet
Ma falovat vásárolok
És íróasztalomra teszem
A (látszólag) boldog asszony képe
mellé
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése