Rebeka Čilović Put do pakla popločan je dobrim namjerama – A pokolba vezető út jószándékkal kövezett

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Put do pakla popločan je dobrim namjerama Milost Još Još Jedna mi je noga kraća Kako da ubrzam hod i stignem hafiza Sabor Još Još Vidim oštar kamen Ruka mi je vješta Krv mi abdest pokvarila Žalim Još Vidim Jordan Opraću ruke u njemu

A pokolba vezető út jószándékkal kövezett Kegyelem Még Még Egyik lábam rövidebb Léptemet szaporázva a háfizt* hogyan érhetem utol Gyülekezet Még Még Éles követ látok Kezem ügyes Vérem abdesztet** rontott Sajnálom Még A Jordánt látom Benne kezet mosok *háfiz – aki kívülről tudja a Koránt **abdeszt – muszlim vallásos mosakodási szertartás Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/rebeka-268ilovi263.html

Rebeka Čilović Nasljednica prognane – A száműzött örököse

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Nasljednica prognane Zagrizla bih jabuku koju sam hiljadama godina                                                                      prije Vidjela u tvojoj bašti Plašim se da su mi zubi slabi Pokušam li Ostaću ružna Ne znaš koliko sam puta Poželjevši tuđe Gubila Snagu Ujeda Sada me nudiš Šamaraš me svježe obojenom kosom Uzimaš eterično ulje I prosipaš ga po mom tijelu Želiš da izbrišeš starost vremena Ideš Kažeš Uzmi je Neće te, valjda,  i ovoga puta Kazniti Bog

A száműzött örököse Beleharapnék a kertedben több ezer éve Látott almába Félek fogaim gyengék Ha megkísérlem Csúnya leszek Másét megkívánva nem tudod Hányszor Veszítettem Harapásom Erejét Most csábítasz Frissen festett hajjal pofozol Éterolajjal Hinted testemet Az időből a múltat akarod törölni Indulsz Mondod Vedd el Isten talán most nem Büntet Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/rebeka-268ilovi263.html

Rebeka Čilović Muški akt – Férfi akt

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Muški akt Na glinenoj ploči zapisaše riječ Glad za poezijom Ostala je da lebdi Nad pećinom Kritičari su (tada) Gnojili zemlju pohotnim muškim tijelima Sa planine su ispustili novorođenče Kojem je vrač Umjesto vrpce Otkinuo muškost Danas U izlogu stoji muški akt I treće izdanje savrmene poezije Negdje Iznad nas

Férfi akt Agyagtáblára írtak A költészet utáni vágy A barlang felett maradt Lebeg A kritikusok (akkor) Buja férfitestekkel dúsították a földet A hegyről leengedett újszülöttről A varázsló A zsinór helyett Férfiasságát szakította le Ma A kirakatban férfi akt áll És a modern költészet harmadik kiadása Valahol Felettünk Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 45.

Rebeka Čilović Dan – Egy nap

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Dan Iznad šporeta se sušio peškir Izgledao je kao pas Kojeg si (jutros) prijavio Žandarima Ti se kupaš Voda ti prija Niz noge ti se sliva žuta tekućina (Oko podne) Spava ti se Protežeš ruke duž jastuka Tražiš pištolj (nemaš dozvolu) San te obara Čuješ lavež Ustaješ Sa očima straha Izlaziš u dvorište Pucaš Sebi u glavu Komšija je (prije podne) Izveo pudlicu u šetnju

Egy nap A tűzhely felett száradó törölköző A  csendőrségen (reggel) Az általad feljelentett kutyára Hasonlított Fürödsz Élvezed a vizet Lábadon sárga folyadék csorog (Délben) Bágyadt vagy Karoddal párnádon matatsz A revolvert keresed (engedélyed nincs) Legyűrt az álom Kutyaugatásra ébredsz Félelemmel szemedben Kelsz fel Kimégy az udvarra Lősz Saját fejedbe A szomszéd kutyusát Sétáltatta (délelőtt) Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 38.

Rebeka Čilović Bila je strašna zima – Cudar tél volt

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Bila je strašna zima Bila je strašna zima Cvokotala sam Zatičući je U stanu Širom Otvorenih prozora Nervozno je nanosila ruž Na (nekada) rumene usne Kada je bila spremna za izlazak Zgrabila me je za ruku Prije nego je ključ Stigao do brave Panično je pipala poprsje Nenaviknuta na protezu Odustala je da bude najljepša

Cudar tél volt Cudar tél volt Vacogtam Ahogy A tárt ablakú Lakásban Rátaláltam Idegesen kente a rúzst A (valaha) rózsás ajkára A kimenőre elkészülve Megragadott Még a kulcs Zárba érte előtt Mellét szorongva tapogatta Mert nem szokta meg a protézist Többé nem akart a legszebb lenni Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 17.

Rebeka Čilović Ustaje iz postelje – Elhagyja a noszolyát

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Ustaje iz postelje Ustaje iz postelje Ne želi da probudi njega Odlazi do kuhinje Sprema mu iznenađenje Uzima nož Zariva oštricu U međunožje Vraća se do postelje U kojoj je njemu Postala žena Leži nepomična Zagledana U svoje meso

Elhagyja a noszolyát Elhagyja a noszolyát Nincs szándékában őt felébreszteni A konyhába megy Urának meglepetést készít Kést vesz a kezébe Lába közé döfi Az éles pengét Visszatér a nyoszolyába Ahol ura Asszonya lett Mozdulatlanul Saját testét Szemléli Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 14.

Rebeka Čilović To veče – Azon az estén

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

To veče To veče me je volio bezuslovno Aplaudirao stihovima koje ne razumije I gledao me milo To veče je htio da mi pokloni šumu Zauzvrat je tražio da mu napišem pjesmu Rekla sam da žurim Čeka me čas klavira (ne sviram klavir) Od tada sve rjeđe zove I rjeđe poklanja šumu Volio me je

Azon az estén Azon az estén feltétel nélkül szeretett Igaz nem értette de verseimnek tapsolt És kedvesen nézett Azon az estén ajándékba erdőt akart adni Kért neki írjak verset viszonzásként Azt mondtam sietek Zongoraórám van (nem zongorázok) Azóta egyre ritkábban hív És ritkábban ajándékoz erdőt Szeretett Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 19.

Rebeka Čilović Porušeni gradovi – Lerombolt városok

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Porušeni gradovi

Otvaram oči i vidim porušeni grad

Zbog čega palim televizor

Baš mi jutra ne počinju lijepo

Čistači ulica odvoze smeće

Dan se probija kroz maglu

Prašina prekriva moje pospano lice

Šta je grad naspram života

Zar ima još negdje ulica bez ljudi

Pakujem se čekam taksi

Usput ću sresti ljude

I pitam se da li će i oni tupo gledati

Jesu li bombe zaledile naše osmjehe

Brišem maramicom zamagljeno staklo u vozilu

I dalje ne mogu a da ne mislim

Da li su i ostali gledali kako se tamo negdje ruše gradovi

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017.

Lerombolt városok

Kinyitom szemem és lerombolt várost látok

A tévét miért is kapcsolom be

Reggeleim nem sok jóval kecsegtetnek

Elviszik a szemetet az utcáról

Ködön keresztül verekszik át a nappal

Bágyadt arcomat por lepi

Az élethez viszonyítva mit ér a város

Létezik valahol utca emberek nélkül

Csomagolok taxira várok

Menet közben emberekkel találkozok

És kérdem vajh ők is tompán néznek

Hát a bombák a mosolyt arcunkra fagyasztották

A kocsi párás ablakát zsebkendőmmel törlöm

És továbbra is csak arra gondolok

A többiek is nézték ahogyan ott valahol városokat rombolnak

Fordította: Fehér Illés

Rebeka Čilović Album za prognane (odlomci) – Száműzöttek albuma - részletek

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Album za prognane – odlomci Zagrizla bih jabuku koju Sam hiljadama godina prije Vidjela u tvojoj bašti Plašim se da su mi zubi slabi Pokušam li Ostaću ružna Ne znaš koliko sam puta Poželjevši tuđe Gubila Snagu Ujeda Sada me nudiš Šamaraš me svježe obojenom kosom Uzimaš eterično ulje I prosipaš ga po mom tijelu Želiš da izbrišeš starost vremena Ideš Kažeš Uzmi je Neće te valjda i ovoga puta kazniti Bog *** Kako sam se radovala Kada si shvatio da ću biti Prognana Kapke sam ti spržila poljupcima Odvela te do obale Svukla ti muškost Kaznila te Kastriraću ti grkljan Da nikada do mojih ušiju ne stigne Krik koji budi u meni Majku Za obezglavljene sinove *** Juče je udovica Sa prvoga sprata Skinula jabuku sa krova Slijepcu je bila svadba Nevjesta mu je bez ruku Kopala raku Svirači su pozvali narikače Tri Raspuštenice su se nevine vratile svom ljubavniku Fotograf je sliku rode poslao u svijet Okolo su starci milovali stomake *** Starija sam od zbira svojih godina Nosim sa sobom miris hotela U kojima nikada ne odsjedam Koraci bi me mogli odvesti do gradova Koje neću pronaći na mapi svijeta Pozajmljujem knjige sa posvetama Ne mogu da ih sve smjestim U trideset pet kvadrata Samujem na poslu kojeg nemam Bježim od poezije Ona me proganja Učim se da budem vješta Kada gost dođe Poslužim ga kafom I brinem jesam li je posolila *** Bila bih srećna da imam Pariz i vrijeme Posadila bih ruže i vrištala Para koja se izdiže nad Senom Natjerala bi me da raskopčam ogrtač Osjetila bih so koja podmlađuje dojke Na pijaci bih kupila drvenog konjića Sa njim bih prejahala vrijeme Treba mi Pariz sa kafićem u ulici Place de la Concorde Okružena grizetama koje kupuju hašiš od                                        direktora galerije Pljunula bih sliku Jer stihom ne mogu da platim piće Ustajem od radnog stola Vežem kosu u punđu Stežem Jako Pucaju vlasi i na tjemenu prave put Koji će me odvesti do Češke Kupiću danas drvenog konjića I staviću ga na radni sto Pokraj slike (naizgled) srećne žene

Száműzöttek albuma - részletek Abba az almába harapnék Amelyet évezredekkel ezelőtt Kertedben láttam Félek fogaim gyöngék Ha próbálkozom Csorba maradok Fogalmad sincs A másét megkívánva hányszor Gyengült Harapásom Ereje Most ajánlkozol Frissen festett hajaddal pofozol Illóolajat veszel Amivel testemet öntözöd Az eltelt időt akarod kitörölni Mégy Mondod Vedd el Az Isten ezúttal tán nem fog büntetni *** Hogy örültem Mikor felfogtam Elüldöznek Szemhéjadat csókjaimmal perzseltem A partra vezettelek Férfiasságod kitártam Megbüntettelek Gégédet kasztrálom Hogy azt a sikolyt Mely a lejezett gyerekek anyját ébreszti Bennem Fülem sosem hallja *** Tegnap az első emeleten Élő özvegyasszony A tetőről levette az almát Vak ember esküvője volt Sírját kar nélküli menyecske Ásta A zenészek siratóasszonyokat hívtak Háromat Szeretőjükhöz szűzen tértek vissza az elhagyottak A fényképész a világba a gólya képét küldte A környékben hasukat símogatták az öregek *** Éveim összegétől idősebb vagyok Az általam soha nem látogatott Hotelek illatát viszem magammal A térképen meg nem található városokba Vihetnek el lépteim Ajánlásokkkal ellátott könyveket kölcsönzök A harmincöt négyzetméterbe Nem tudom mindet elhelyezni Nemlétező munkahelyemen magam vagyok Menekülök a költészettől Üldöz Képezem magam ügyes akarok lenni Mikor vendég jön Kávéval kínálom És odafigyelek megsóztam-e *** Boldog lennék Párizs és az idő tulajdonosaként Rózsát ültetnék és visítanék A Szajna felett lebegő pára Felöltőm széttárására birna És megérzném a melleket frissítő sót A piacon falovat vennék Az időt azzal ugornám át Nekem Párizs a Place de la Concorde Utcán lévő kávézóval kell Tele szeretőkkel akik a galéria igazgatójától                                           hasist vásárolnak Képet köpnék Mert az italt verssorokkal nem fizethetem Elhagyom íróasztalom Hajamat kontyba kötöm Megszorítom Erősen Szakadnak a szálak és fejtetőmön utat nyitnak Amelyik Csehországba vezet Ma falovat vásárolok És íróasztalomra teszem A (látszólag) boldog asszony képe mellé Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://montenegrina.net/fokus/rebeka-cilovic-album-za-prognane/