Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
A szürke hatvan árnyalata*
(erődszürke)
Minden erődítmény belső képből fakad. Ahogy minden rend
is belső kényszer.
Legyen bár romos, katonai vagy oroszlakta. Nyaranta vagy
telenként használ-
ható. Vagy -hatatlan. Boltíves folyosójú vagy olvasatlan
üzenetektől pergő
vakolatú. Legyen valóságos labirintus, amit másképp
kazamatának hívunk.
Legyen kapuján lakat, attól még pontosan tudjuk, milyen
lehet belül. Fekete-
fehérben természetesen, hiszen csak álmaink egyre színesebbek
mostanában.
(időszürke)
Igazi akadályt csak az ajtó jelent, ahogy egy-egy
emeleten megáll a lift.
Kinyílik-e az ajtó vagy nem. Be akar-e szállni isten.
Vagy megunta. Vagy
feladta. Vagy csak szórakozik. Igazi akadályt csak az
ajtó jelent. Abban
a pillanatban. Mielőtt kinyílna. Mi vagy ki lehet
mögötte. És hányadik
emeleten is vagyunk? Igazi akadályt csak az ajtó jelenti.
Ahogy becsukódott.
Nem tudni, van-e még emelet. Vagy már indul is visszafelé.
A számolás.
(rozsdaszürke)
Az íróasztal lábait mossa a tenger. Egy kopott
halászcsónakot ringat a víz.
Hajókötél tekereg a homokos parton. Beton, vas, kavicsok,
kövek, rozsda.
Az idő az élet ura. Az ember eltűnik, bármily fura.
Beton, vas, kövek, rozsda.
* fényadalékok
Szamódy Zsolt képeihez
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest
2019.
Šezdeset nijansi sivog**
(sivo poput tvrđave)
Svaku tvrđavu unutrašnja slika stvara. Kao
što je i svaki red unutrašnja potreba.
Bilo da je trošna, vojnička ili rusima
nastanjena. Upotreba tokom leta ili zimi je
moguća. Ili nemoguća. Postoje gde su
hodnici sa svodovima i gde se žbuka
zbog nečitanih poruka osipa. Neka bude
stvarni lavirint, što inače kazamatom
nazivamo. Neka bude lokot na kapiji pa ćemo
tačno znati kakva može biti unutra.
Naravno u crno-belom, ta u zadnje vreme sve
više samo naši snovi su šareni.
(sivo poput vremena)
Pravu prepreku samo vrata znače, kad na
nekom spratu lift stane.
Otvaraju li se vrata ili ne. Dal će bog
biti voljan ući. Ili mu je dosadilo. Ili
se predao. Ili tek se zabavlja. Pravu
prepreku samo vrata znače. U tom
trenutku. Pre no što bi se otvorile. Ko ili
šta može biti iza. I ustvari
na kom spratu smo? Pravu prepreku samo
vrata znače. Kako su se zatvorile.
Ne zna se ima li još spratova. Ili već i nazad
kreće. Brojanje.
(sivo poput rđe)
Noge pisaćeg stola more dotiču. Na vodi
otrcan ribarski čamac leluja.
Na peščanoj obali palamar se mota. Beton,
gvožđe, belutci, stene, rđa.
Vreme je gospodar života. Koliko god je
čudno, čovek nestaje. Beton, gvožđe, stene, rđa.
** svetlosni
dodaci slikama Žolta Samodija
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése