Jasmina Topić Februarski razgovor – Februári csevegés

Jasmina Topić Pančevo 4. avgusta 1977. –

Februarski razgovor

Telo čoveka kao tačka s poslednjeg sprata zgrade,

i mekota snega, hipokoristik praznine,

uokviruju jednu, potrebnu zimsku sliku.

Po morskom kamenju sad se rasipa

posivela trava, plažu odsoljavaju kiše,

i u toj izmaglici bez snega, sa snegom

koji te guta kod kuće,

najniža tačka sunca izaziva

teško podnošljiv svrab pod nogama,

na umrtvljenoj zemlji. U tebi.

Telo je projektovana suština.

Telo je odsustvo tela.

Telo sad nije plaža, a nije ni zimska nesanica.

Telo je lako dok leti da se oslobodi tela.

Telo može biti samo teret

jednog razgovora koji je mogao da se desi,

ali nije.

I sad tu sliku već guta sneg,

i talog proteklog vremena.

Izvor: Jasmina Topić: plaža nesanica Kulturni centar Novog Sada 2016. str. 81.

Februári csevegés

Az embertest mint pont az épület utolsó emeletéről

és a hó lágysága, a hiánybecézés,

egy, szükséges téli képet kereteznek be.

Most a tengerparton a köveken kifakult fű

terül, a homokpartot eső mossa

és ebben a hó nélküli ködben, a téged

otthon nyelő hóval,

a legalacsonyabb nappont

a talp alatt, a bénult földön nehezen elviselhető

viszketegséget kelt. Benned.

A test tervezett tartalom.

A test testhiány.

A test most nem homokpart, nem is téli álmatlanság.

A test míg repül, hogy a testtől szabaduljon, könnyű.

A test csak

egy megtörténhetett volna, de meg nem történt csevegés

terhe lehet.

És ezt a képet már a hó

és a múlt nyeli.

Fordította: Fehér Illés