Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Mindegy
Egy utazás arra is jó, hogy. Más fényben lásd a megszokott
tájat a vonatból. Vagy ismeretlen tájak surlófényeit
figyelhesd
hosszan, hisz nincs idő. Levelek hullanak a fákról folytonosan,
mintha sosem fogynának el. Aztán mégis. Kopasz fák
süttetik
magukat a délelőtti fényben, de bőrük már nem melegszik
át.
Lassítani kéne, átölelni őket, átadni valamit cserébe,
azért amit
folytonosan kapunk tőlük. Mindegy, hogy hívjuk. Vagy nem
hívjuk sehogy. De ebben a pillanatban teljesen mindegy
már.
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest 2019.
Svejedno
Putovanje
i za to je dobro, da. Iz voza uobičajen pejzaž
u
drugačijem svetlu vidiš. Ili svetla nepoznatih krajeva možeš dugo
promatrati,
ta vremena nema. Sa drveća lišće neprestano pada,
kao da
nikad ne nestaje. Zatim ipak. U prepodnevnom svetlu
gola
drveća se sunčaju ali im koža nikako da se ugrije.
Trebalo
bi usporiti, zagrliti ih, nešto bi u zamenu dati, za to što
od njih
stalno dobijemo. Svejedno je kako ih nazivamo. Ili ih
nikako
ne nazivamo. Ali u tom trenu već je potpuno svejedno.
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése